Független sajtótermék
Nem bírom ki. Pedig múlt év végén, Szilágyi Liliána kapcsán megfogadtam, hogy nem leszek lazac. A lazac (Salmo salar) megszületik egy gyors folyású patakban, folyóban, eltölt ott pár évet, majd elvándorol a tengerbe. Élete végén, ami az ívási időszakot is jelenti, azonban visszatér oda, ahol született. Akadályokat nem ismerve, vízeséseket átugorva, folyással szemben.
Hogy a Jóistenit neki. Amiért olyan nehéz megérteni. Hol bánnak cudarul a mindenféle kisebbséggel? A „másokkal”? Hol szennyezik legjobban a környezetet? Miért? Nem véletlenül azért, mert mindenki azt használja szemétdombnak, hulladékgyűjtőnek, tekintve, hogy ott ezekkel nemigen foglalkoznak?
Az emlékezet olyan, írja Viktor Jerofejev, mint a halott gazdája mellé bezárt kutya: először csak vonít, aztán kikezdi a holttestet, majd darabokra tépi. De nemcsak olyan.