Független sajtótermék
Röviden szeretném informálni a Zóna olvasóit, miért is szünetel a lap megjelenése. Az a helyzet, hogy az okok valóban műszakiak és kicsit sem anyagi, pláne nem politikai természetűek: a lapot majdnem egyedül készítettem éveken keresztül – bár Gaál Péter kolléga hathatós segítségével – és ez nem kevés időbe került.
A mai második rész nem arról szól, amit eredetileg terveztem, hanem igencsak másról: először egy hamis Clinton-idézet pályafutását akartam volna bemutatni az orosz médiában, de közbeszólt a sors, így aztán most az AdSense esze tokjáról írok, ráadásul szokásom ellenére indulatból, de azért ennek is lesz köze az ukrajnai harcokhoz és mészárlásokhoz.
„Baljós jeleket lát a béljós” – mondta Cs. G. kolléga mintegy harminc évvel ezelőtt egy rosszul induló vízilabda-mérkőzés elején, és csak ismételni tudom váteszi szavait: más kérdés, hogy már nem egy sportmérkőzéssel, hanem a nyilvánossággal kapcsolatban.
Azzal kell kezdenem, hogy nem tudom, sírjak-e vagy nevessek. Lehet, hogy meg kéne kérdezzem erről a jogi képviselőmet, és utána döntenem a kérdésben: mindenesetre a Zónát nagyon is érintő dologról van szó, ha a politikai jelentősége látszólag minimális is.
Kérem, én ma születésnapom alkalmából – bizony, már az ötvennegyedik, de egy idő után ki számolja? – úgy döntöttem, lazábbra veszem a munkatempót, inkább megpróbálom összegezni a 2021-es év fontosabb eseményeit, azokat már úgyis megírtuk, csak épp egybe kell terelni az egészet, aztán majd csak összeáll valamivé. Nagy tévedés volt.
Nos, akkor most karácsonyi számadás következik, éspedig a köz ünnepi kedélye érdekében. Ugyanis körülnéztem a kínálkozó témák között, volna mit írni, hogyne, csak mindegyikből legalább egy hetes, késhegyig menő vita következne. Azt meg én így, ünnepek előtt nem kezdeményezem, utánuk meg majd elő lehet épp venni őket, de úgyis lesznek új botrányok.
No, ma nem ország dolgában járunk, csak a magunkéban. A Zóna ügyeiben próbálunk tisztán látni, már amennyire egyáltalán lehetséges, mert különös dolgok zajlanak mostanság mifelénk.
hát most sok türelmet kell kérnem. Még élek, mi több, azon is sokszor elgondolkodtam, írjak-e valamit ide és a Zónába, aztán nem, csak most.
Tartozom egy vallomással: nekem két kamaszkorom volt. Az első akkor, amikor mindenkinek, csak az Nagyváradon, ahol sok minden kimaradt belőle a körülmények, valamint Nicolae Ceaușescu miatt, a másik olyan húsztól huszonkét éves koromig Szekszárdon és részben Budapesten, melynek során mindent bepótoltam, ami addig kimaradt.