Független sajtótermék
Ezt a mai második részt azzal kell kezdenem, hogy mindenkit figyelmeztetek: trágár szöveg következik. Nem én tehetek róla, általában mértékkel szoktam káromkodni – ahogy Mark Twain írta, „a legolcsóbb és legártatlanabb élvezet”, de épp ezért örömet is kevéssé okoz, ellenben a forrásaim nem tesznek lakatot a szájukra, ha a vuhledari vereségről van szó.
Ukrajna orosz megszállása folytatódik, a helyzet nem túl biztató, bár ezekben a percekben már folynak a béketárgyalások a Belavezsszkaja Puszcsa Nemzeti Parkban.
Folytassuk, ahol tegnap abbahagytuk: a háború továbbra is dühöng Ukrajnában, egyre nehezebb tárgyilagos hírekhez jutni, de kezdem úgy látni, hogy a tényleges helyzet senkit nem is érdekel, mindenki a neki tetsző információkat szeretné olvasni.
Ezekben a percekben a világ lélegzetét visszafojtva várja az orosz–ukrán béketárgyalások híreit (bár még csak fél órája kezdődtek el, Harkivban parázs ütközet zajlik, Kijev ostromra készül és hatalmas harckocsi-oszlop közeledik a város felé – az Oroszországi Föderáció nukleáris csapásmérő fegyverei pedig készen állnak egy esetleges atomcsapás végrehajtására.
Tegnap sem enyhült a harcok intenzitása Ukrajnában, és minden jel arra utal, hogy ez még jó ideig így lesz: egyik hadviselő fél sincs irigylésre méltó helyzetben, és a tervezett béketárgyalások is mintha zátonyra futnának, bár még azt is nehéz megmondani, tulajdonképpen mi a helyzet velük kapcsolatban. De lássuk, mit tudunk.
Alig harmadik napját írjuk az Ukrajna elleni orosz agressziónak és egyre komolyabb a helyzet. Persze a helyzet mindig komoly ott, ahol orosz katonák jelennek meg és ahol védekeznek ellenük – viszont minden jel arra mutat, hogy ez a hadjárat nem lesz díszmenet egyik fél számára sem.