Független sajtótermék
Manapság sokan tanakodnak arról, mi lesz a háború után, mikor az Oroszországi Föderáció elbukik. Arról ugyanis nem lenne érdemes gondolkodni, mi lesz, ha nyer, azt tudjuk: újabb és újabb háborúk, míg vagy nem veszítenek, vagy körbe nem érik a Földet. De mivel erre nem képesek, előbb vagy utóbb csak veszíteniük kell.
Ezt a mai második részt azzal kell kezdenem, hogy mindenkit figyelmeztetek: trágár szöveg következik. Nem én tehetek róla, általában mértékkel szoktam káromkodni – ahogy Mark Twain írta, „a legolcsóbb és legártatlanabb élvezet”, de épp ezért örömet is kevéssé okoz, ellenben a forrásaim nem tesznek lakatot a szájukra, ha a vuhledari vereségről van szó.
Hogy pontosan mi történt Limannál, azt majd csak a következő napok folyamán fogjuk megtudni, de tény, hogy tegnap ilyenkor még viták tárgya volt a város sorsa, ugyanis nem lehetett még tudni, hogy az orosz helyőrség vállalja-e a katlancsatát a majdnem teljesen bekerített városban, vagy inkább visszavonul. Ma déltájban érkezett a hír: feladták, visszavonultak.
Hogy az orosz hadsereg beállította a tömeges maratoni futás világcsúcsát, az már nem kérdés, jelenleg az a legnagyobb problémájuk, hogy mihez kezdjenek – már otthoni, orosz területen – a velük menekülő donyecki, luhanszki alakulatokkal, akik haza nem mehetnek, ott nem maradhatnak, ellenben fegyverük van és igen haragszanak, most épp a Kremlre.
Kérem szépen. Ne tessenek tőlem megkérdezni, hogy csalás volt-e. Minden választáson csalnak, mindenki, csak az a kérdés, hogy mennyire.
Ahogy elnézem, valaki itt valamit nagyon, de nagyon félreértett, és most a Gizike szánt, a gőzekének meg már varrják is a menyasszonyi ruhát, igen csinos erőgép lesz majd benne. Olyan tűzről pattant.
Mindenkit figyelmeztetnék, hogy elvont eszmefuttatás következik, igaz, hogy valamennyire aktuálpolitikai ügyben, de messzire vezet majd, szóval ha nem tetszik valakinek, ne panaszolja fel, hogy raboltam az idejét, ő rabolta el azt saját magától.
Azt hiszem, rájöttem, mi a baja Orbán Viktornak. Vagy legalábbis: mi az egyik baja, mert van neki több is.