Független sajtótermék
Ez a mai írás nem lesz túl népszerű, nem is szánom annak, ugyanis a Halálról fog szólni. Igen, Homonnay Gergely elhunyta kapcsán, akivel ismertük egymást, de nagyon felületesen, tehát most nem fogom személyes barátomként emlegetni, hiszen nem volt az.
Hát, akkor most nyúljunk bele a darázsfészekbe, mi baj történhet azon kívül, hogy halálra marja az embert negyvenkétmillió büszke darázs? Ma kivételesen nem Kövér Lászlóról lesz szó, pedig megint hiperaktív periódusában van – hanem az oltásellenességről.
Mivel ma nincsenek szenzációk, csak kisebb hírek, a tömkelegekről fogok írni, meg általában, az emberi ostobaságról. Mondjuk bőven van miről, de azért nézzünk körül, mert hátha nem csak az derül ki, hogy ostobák vagyunk, hanem az is: mitől vagyunk azok?
A közösségi oldalak legnagyobb baja nem az, hogy mindenki elmondhatja a véleményét, az nem baj. Az már inkább, hogy mindenki el is mondja. A legnagyobb pedig az, hogy ezek a vélemények egyforma betűkkel, szedéssel sorjáznak egymás alatt, így a felületes szemlélő – és manapság minden szemlélő felületes! – számára egyenlő értékűeknek tűnnek.
Tegnap azt írtam, ma vagy kiderül, mi lesz, vagy sem, tehát beszámolok arról, ami kiderült és megemlítek még néhány apróságot mellesleg, de először is lássuk a harmadik oltás ügyét, mert mindenkit az izgat a legjobban. Lesz, kérem, de nem mindenkinek lesz kötelező.
Megáll az eszem. Vagy az is lehet, hogy metál, már nem tudom biztosan. Most már valóban szeretnék leülni Mark Zuckerberggel egy-két-tizenkét italra, és meghallgatni a véleményét abban a lényeges kérdésben, hogy végső soron szerinte mi a szabad és független sajtó célja.