Független sajtótermék
Ma van annak a napja, hogy az iráni hírek szinte kizárólag a diáklányok megmérgezéséről fognak szólni, ami nem véletlen. Ez az aljas bűncselekmény még abban a velejéig korrupt és bigott rendszerben is annyira elképzelhetetlen, hogy legyen bár akármekkora a nyomor és a jogfosztottság, mindenki csak ezzel képes foglalkozni.
Hogy miért tüntettek tegnap tanárok, diákok, szülők Budapesten és országszerte, azt laptársaink megírták már sokszor. Hogy hányan voltak, arról is szólt több hír, ebbe a versenybe nem érdemes beszállni, a kormánymédia pár „tucatnyi”, „maximum ötven” résztvevőt emleget, ennek az ellentéte a másik oldal becslése, ami nyolcvanezer főről szól.
Nem voltak rendőrök. Illetve voltak, nem túl nagy számban, kocsikban és a mellékutcákban, de rohamrendőrt nem lehetett látni.
“Gaál Péter: Az októberi ló (egy kis toldás a diáktüntetéshez)” bővebben
„There is no business like the show business” – mondják Hollywoodban vagy a Broadway színházaiban, és nagyon igazuk van, akkor is, ha ezt a közmondást lehetetlenség volna tisztességesen magyarra fordítani a szójáték miatt. Hogy ez miért pont az oltatlansági igazolványról jut az ember eszébe? Oka van annak.
Nézegetem itt a magyar jobboldali sajtó állapotát, és hümmögök. Az egy dolog, hogy nem értünk egyet szinte semmiben sem: az természetes. Az lenne baj, ha egyetértenénk, és ez nem is a jobboldaliság miatt van így. De azokat a szakmai Csimborasszókat, amiket nap nap után meghódítanak, nem hagyhatom szó nélkül.
Nincs szomorúbb a magyar politikában, mint amikor elbocsátják a mezei hadakat, el időnként a zsoldosvezéreket is, és ők ezt nem veszik észre. Nem érzik, hogy nincs már rájuk szükség, eljátszották a szerepüket: csak mennek várról várra, kínálgatják a rozsdás kardjukat, és mondogatják, hogy ők bizony a foltozott irhájú kormányzsoldosok.
Ha már elkezdtünk foglalkozni ezeken a hasábokon a Mi Hazánk március 15-re tervezett tüntetésével, folytassuk is, mert fokozódik a helyzet, ha nem is nemzetközi, ellenben kifejezetten nemzetinek mondható. Eljutottunk odáig, hogy a párt ultimátumot adott a kormánynak.
Budapesten a Farsang és a báli szezon után nem sokat kell várni a tüntetési szezonra, aminek történelmi okai vannak: március 15-e egy olyan nemzeti ünnepünk, amelyen sikeres népi megmozdulásra emlékezünk meg, bár az senkinek sem jut eszébe, mikor ezeket a pártrendezvényeket szervezi, hogy Petőfi sikerét azóta sem ismételték meg.