Független sajtótermék
Ez a mai második rész lehet, hogy kicsit hosszú lesz, de legalább érdekes és – kriminális. Nem tudom másnak mondani azt, hogy az ukrajnai háború, melynek annyi mindent „köszönhetünk”, leginkább halált, pusztítást és szenvedést még egy újfajta bűncselekménnyel is gazdagította az ilyesmiben amúgy sem szűkölködő Szent Oroszországot. Még azt sem tudom, minek nevezzem magyarul.
Vegyes lesz ez a mai második rész, mindenféle, látszólag össze nem tartozó hír kerül bele, de együtt mutatják meg az „orosz világ” egyik arcát. Mindegyiket nem tudnák, annyi van neki. Még az a jó, hogy szenzáció nincs közöttük, mert mostanság minden szenzációtól égnek áll a hajunk, olyan időket élünk.
Ma csak egy hírről lesz szó ebben a második részben, de az elég friss, és meglehetősen fontos. Ugyanis a nukleáris fegyverek potenciális bevetéséről szól az Ukrajna elleni háborúban – és nagyon jellemző, nagyon oroszos manipulációnak vagyunk tanúi. Sőt, még az orosz kormánysajtó is érintett ebben a mocskos történetben.
Ha nem a bőrünkre menne ez a játék, azt mondanám: olcsó kutyakomédia, dőljünk hátra, kérjünk egy kávét és próbáljuk meg élvezni. De a jelenleg kialakuló világpolitikai – tehát már messze nem orosz–ukrán – válság bizony az egész bolygót sodorja vészhelyzetbe, ezzel a szándékkal is idézték elő, és pillanatnyilag semmi esély nem mutatkozik a megoldásra.
Aki el akar igazodni az orosz–kínai–ukrán-északatlanti válságban, az először is azt teszi a legjobban, ha elfelejti minden érzelmét, rokonszenvét, és nem törődik mások ilyesmijével sem.
Törököt fogtam, kérem, nem ereszt. Az ereszt amúgy is a Szájer fogta, róla volt szó épp elég, ez az én törököm a Békemenet, amit szívesen hagynék a búbánatos jófenébe, elvégre sem ingem, sem gatyám – de nem lehet. Ahogy valami mással foglalkoznék, azonnal tesznek valamit, amit nem hagyhatok szó nélkül.
Őszintén megvallva, kezdem kicsit unni, hogy állandóan írásban kell üdvözölnöm kedves hallgatóimat. Mármint lehallgatóimat. Az elmúlt tizenegy évben többször kellett ezt megtennem, mint annak előtte húsz éven keresztül – ami meg azelőtt volt, az más kérdés. Csak megint muszáj.