Független sajtótermék
A teheráni rezsim a széthullás összes jeleit mutatja: Izlandot kivéve kezd nem lenni ország a bolygón, amit meg ne vádolt volna a tömeges tiltakozások szításával, harcol a kamaszoktól a vénekig minden polgára ellen de lassan eljut odáig, hogy a tulajdon karhatalmában sem bízik. Ez már a vég kezdete: az már biztos, hogy Irán mostani rendszere rövidesen megváltozik.
Az Iránban zajló események kezdenek tovább jutni az elégedetlenségnél, tovább a demonstrációknál, vérbe fojtott tüntetéseknél, tovább a sérelmek panaszolásánál: világosan megfogalmazott program kezd körvonalazódni, ami már lehet egy társadalmi átalakulás alapja. És ettől jobban tart az ajatollahok rezsimje, mint tízezer dühös tüntetőtől.
Iránban továbbra is forrong minden: a hatalom már kezd rájönni, hogy nem szórványos elégedetlenséggel van dolga, hanem valami naggyal, valami egész estét betöltővel. A megmozdulásokat próbálják vérbe fojtani (miáltal növekszik a közfelháborodás) vagy külső „ellenségek” felé fordítani, mintegy becsatornázni egy lokális háborúba.
Iránban egyre reménytelenebb hazugság- és erőszakspirálba kerül a kormányzati kommunikáció, ami önmagát generálja: már a sokadik meggyilkolt tüntetőről próbálják azt állítani, hogy „alapbetegségébe halt bele” vagy „öngyilkos lett”.
Az iráni tiltakozások egyre terjednek, és a sokszereplős sakk-szimultán bizonyos játékosai már a legabszurdabb, legostobább magyarázatoktól sem riadnak vissza a teheráni rendszer védelmében, de semmi sem segít: a tüntetések állandósulni látszanak, és főként a fiatalok vesznek rajtuk részt.
Pár napig hiába kereste a világ Khamenei ajatollahot, pont a tömegtüntetések kitörése után tűnt el, miáltal azt hitték sokan, hogy nincs otthon a macska, és elkezdtek cincogni az egerek. Hanem tegnap előkerült, kicsit sem néz ki rosszabbul, mint az eltűnése előtt, szóval az utódlásának a kérdése mégsem aktuális – és sajnos a nézetei sem változtak.
Iránban továbbra sem enyhül a helyzet, tegnap talán valamivel kevesebb demonstráció volt, de jóval több erőszakos cselekmény kísérte őket: mindeközben a Forradalmi Gárda továbbra is az iraki Kurdisztánban háborúzgat a helyi kurd milíciával, bár egyes vezetői próbálják javítani a kapcsolatot a tüntető diákokkal.