Független sajtótermék
Ma az ukrajnai hírösszefoglaló is rendhagyó, de szerencsére nem annyira, mint az iráni volt: annyi történt csak, hogy mivel ma megint hétfő van, az ISW újra elméleti napot tartott, és ez ma különösen érdekesre is sikerült, mert Kateryna Stepanenko és Frederick W. Kagan ez alkalommal a Prigozsin-jelenséget elemezték, nagy alapossággal és részletességgel.
Ez a mai második rész tulajdonképpen egy rövidítés. Történt ugyanis, hogy a The New Yorker interjút készített Rob Lee-vel, megkérte a világhírű katonai elemzőt, a Foreign Policy Research Institute (FPRI) munkatársát, hogy kommentálja az orosz katonai stratégiában bekövetkezett változásokat. Ez maradéktalanul sikerült is, csak kissé hosszú lett.
Ma hétfő van, nem zajlott tömeges rakétatámadás sem, ami azt jelenti, hogy az ISW agytrösztje megint elméleti napot tart: közlik ugyan a legfontosabb híreket, de mivel ez most egy viszonylag nyugodtabb pillanat, kicsit latolgatják azt is, hogyan, miképpen és meddig folytatódhat a háború Ukrajnában. Bizony, minden jel arra mutat, hogy sokáig fog tartani.
A mai második rész megint egyetlen témával foglalkozik majd, de az elég fajsúlyos: Leonyid Gozman ismert orosz ellenzéki írásával, aki nagy vonalakban leírta, hogyan is lehet ennek a háborúnak mindenki számára elfogadható vége. Röviden összefoglalva: nagyon nehezen. Majdnem lehetetlen, hogy teljesüljenek Gozman alapvetései, de azok nélkül csak egy újabb háború előtti tűzszünet lenne az eredmény.
A mai második rész kicsit nyugalmasabb lesz a megszokottnál, ma nem olyan véresek a hírek, mint az utóbbi időben minden nap, de ránk is fér egy kis nyugalom, sajnos úgy sem tart sokáig. A mai hírek nem annyira véresek, inkább, hogy úgy mondjam, „jellemzőek”.
Hétfő van, ráadásul a harctereken sem kritikus a helyzet, tehát lassan már megszokhatjuk, hogy az ISW ilyenkor megint hadtudományi elemzéssel lepi meg az olvasóit a megszokott, nagyon részletes napi jelentés helyett, ami nem is nagy baj, mikor nem történik semmi különös (de mikor igen, annál jobban lehet miatta haragudni).
A mai második rész csak egy témával foglalkozik, de azzal alaposan, ugyanis kiváló eszmefuttatást találtam a Novaja Gazeta Europában, ami választ ad egy nagyon komoly kérdésre. Azt már tudjuk, hogy kivonultak az oroszok Herszonból. Azt még nem teljesen tudjuk, hogyan tették, sok még a fehér folt, a homályos elem – de a legkevésbé azt tudjuk, hogy miért tették?
“Szele Tamás: Mese a három daliáról és Putyin cárról” bővebben
Ma nem nagyon lehet másról írni, mint Herszon feladásáról, tehát ez a második rész teljes egészében erről fog szólni. Előre jelezném, hogy bonyolult kérdésről van szó, tehát aki egyértelmű diadalünnepre vagy gyászra számít, az keresse máshol. A legfontosabb kérdés most az, hogy mi fog történni és főleg: miért?
Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin még nem szólalt meg a herszoni kivonulással kapcsolatban – lehet, hogy nem merték neki megmondani, mint Brezsnyevnek azt, hogy meghalt? – mindenki más már igen, és nem kis káosz tapasztalható, elsősorban nem is az orosz csapatok körében, azok ugyanis viszonylag rendezetten vonulnak vissza, hanem az invázió támogatói között.
Hölgyeim és uraim, a mai második rész rendhagyó lesz, csak egyetlen hírről fog szólni, de az ennek a háborúnak az egyik legjellegzetesebb figurájáról szól, akiről többet már nem olvashatunk, ugyanis elhunyt: ünnepélyesen be kell jelentenem, hogy a TASZSZ, a RIA Novosztyi, a Readovka és a Meduza egybehangzó állítása szerint Kirill Sztremouszov halott.
“Szele Tamás: Sztremouszov halála – Herszon eleste” bővebben