Független sajtótermék
Ez a mai második rész arról fog szólni, hogy a háború megfeneklett az őszi sárban. Mi lesz a következő lépés? A front helyzete attól függ, hogy Oroszországnak sikerül-e biztosítani az utánpótlást. Valószínűleg itt zajlanak majd a leghevesebb harcok. De hogy jutottunk el idáig? És mi várható?
Megint nehéz helyzetben van a krónikás, mert nincs krónika: az ISW Sojgu mester telefonos tárgyalásainak hatása alá került és inkább azt elemezte, a harctéri híreket csak röviden foglalták össze, majd holnap bepótolják. A többi megbízható forrás pedig igen keveset vagy semmit sem ír a csapatmozgásokról, hadmozdulatokról.
Oroszország ukrajnai inváziója megtörni látszik, de messze lehet még a vége: egyelőre ott tartunk, hogy ketten kártyáznak a harctereken, mindkettőjüknek tizenkilence van és mindketten lapot kérnek. A helyzet úgy kiegyensúlyozott, hogy körülbelül egyenlő eséllyel fuccsolhat be mindkét játékos, bár az ukránok hajszálnyival jobban állnak.
Hölgyeim és uraim, nem szaporítom a szót: Ukrajna déli offenzívájáról azt biztosan kijelenthetjük, hogy vagy valami, vagy megy valahova, de ezen kívül szinte semmiféle pontos információnk nincs az események menetéről, néhány rémülten sápítozó orosz katonai blogger írásait kivéve.
Tegnap este úgy nézett ki, fordul a kocka Oroszország Ukrajna elleni inváziójában, jelenleg azonban nem tudjuk megmondani, fordult-e, ugyanis senki sem látja, mit mutat. Elgurulhatott, vagy mi történt vele. Igen, a herszoni ellentámadásról van szó, ami kezd ugyanúgy hit kérdése lenni, mint az, hogy a jó pravoszláv hány ujjal vesse a keresztet.
Ha tegnap állt is a front Ukrajnában, mára felélénkültek a harcok, ami azonban nem jelenti azt, hogy bármelyik fél egy tapodtat is haladt vagy hátrált volna – csak azt jelenti, hogy megint elestek igen sokan különösebb cél és értelem nélkül, egy végtelenül aljas és hazug háborúban.
Azért különös dolog ez a háború. A krónika tegnapi része rajtam kívül álló okok miatt elmaradt, a mai része is csak késve jön össze, de azért összejön: egy napra vettem le a szememet ezekről a betyárokról, és lám, mit műveltek? Hát, ez az. Semmit. Ma este egészen pontosan ott vannak, sok hókuszpókusz és komoly áldozatok árán, mint tegnapelőtt délben.
Az ukrajnai orosz invázió hírei egyre különösebbek: mintha kezdenének kialakulni a háború fókuszpontjai, és nem okvetlenül a harkivi-donyecki-herszoni fronton van mindegyik. Akad olyan – a Zaporizzsjai Atomerőmű – aminek nem is csak lokális a jelentősége, olyan is akad, például a Krím, ami messze esik minden harctértől, mégis fontos.
Oroszország ukrajnai inváziója nem maradt abba tegnap óta – csoda is lett volna, ha váratlanul békére ébredünk – és csak egy biztos benne: hogy minden bizonytalan. Az orosz oldal egyre kevésbé bízik abban, hogy tartani tudja a Krímet, de Herszonból is a Dnyeper keleti, biztonságosabbnak érzett partjára költöztették a főhadiszállásukat.
Ma előre is elnézést kérek minden olvasótól, mert az Oroszország ukrajnai inváziójáról szóló napi jelentés példátlanul hosszú lesz. Ilyen hosszút én még nem láttam, és ilyen részleteset sem, de tulajdonképpen örülhet neki az, aki végigolvassa, mert sokkal részletesebb betekintést kap a valós helyzetbe, mint egyébként.