Szemelgessünk, aztán folytatom a dolgomat, amit már megint két hete hagytam félbe. Origo, mi más, és nem én kezdtem, hanem Szele Tamás barátom, előtte Iványi Gyuri barátom, én folyamatosan, és mi mindnyájan minek.
Gaál Péter: Édes apanyelvünk
Szele Tamás: Kikötők és hűtőkocsik
Hetvenhét napja tart már Oroszország inváziója Ukrajna ellen, és semmi jele a közelgő békének. Ma szót ejtek az általános harctéri helyzetről, mint minden nap, lesz némi valódi horror, amit tényleg csak a felnőtt olvasóknak ajánlok, lesz szellemi horror is a fényes, többpólusú világrendről és meg kell említenünk Szijjártó Péter pávatáncát is.
Szele Tamás: Gáztámadás, nemi erőszak, krematóriumok
Mariupol végóráit éli – írtuk az elmúlt hetekben sokszor, de most úgy néz ki, tényleg így van. És ennek kapcsán nagyon különös dolgok történnek a majdnem teljesen elpusztított városban.
“Szele Tamás: Gáztámadás, nemi erőszak, krematóriumok” bővebben
Szele Tamás: Diplomaták és fosztogatók
A mai hírösszefoglaló három téma köré csoportosul: az első sajnos az egyre romló magyar–ukrán diplomáciai viszony, a második az ENSZ Biztonsági Tanácsának tegnapi ülése, melyen Zelenszkij elnök meglepő javaslattal élt, végül pedig kitérek az orosz fegyveres erők viselt dolgaira, különös tekintettel a magántulajdon szentségére.
Szele Tamás: Három pej paripa
Hej, száll a trojka a friss havon, künn a pusztában, három pej paripa repíti: Pegasus, Candiru és Predator. Nemezcsizmás muzsik hajtja, nagy bojárok ülnek rajta, mulatoznak, vígan vannak, van vodkájuk, sós heringjük, mégis mind csak hallgatóznak: mit beszél a földjük népe? Nem beszél az, inkább hallgat, füle van nálunk a falnak!
Szele Tamás: Naivák, komikák, drámai szendék
Hölgyeim és uraim, színháztörténeti pillanatok tanúja volt tegnap a Nemzetbiztonsági Bizottság. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a magyar színjátszás két legreményteljesebb drámai szendéje mutatta be képességeit előttük, poénözön közepette, kár, hogy ott nem illik tapsolni, de hogy szék nem maradt szárazon, az egészen biztos.
Szele Tamás: Botránydiplomácia
Kampány van, választási kampány, ilyenkor kevesen figyelnek a magyar diplomácia, külpolitika általában csendesen csordogáló híreire, mert még a szerkesztők is megszokták, hogy az MTI alapján dolgozzanak, abban meg csak az szokott lenni, ami mindig.
Szele Tamás: Rosszlányok vagy háremhölgyek?
Na, ezt hogyan írjam meg anélkül, hogy ne tiltsa le a hirdetési bevételeket az AdSense? Azért megpróbálom, de nem bizonyos, hogy szalonképesre sikerül.
Szele Tamás: Hagyd nyerni a vukit!
Ez a csodák két napja volt. Én kétszer nem hittem a szememnek, először tegnap, aztán ma. Tegnap azért, mert megláttam a Magyar Nemzet interjúját, melyet Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel készítettek, abból az alkalomból, hogy Budapestre készült, és azt hittem: ez vagy az 1952-es Szabad Nép vagy az 1978-as Pravda, csak átírták a neveket.
Szele Tamás: Botrány és ellenbotrány
Kérem, ma nagy fába vágom a fejszémet, ugyanis valami olyasmit írok meg, amiről egyelőre szinte senkinek nem lehet fogalma – egy olyan leleplezést, ami még meg sem történt. Van rá egy hajszálnyi esély, hogy el is marad, bár egyelőre úgy látom: ellenbotránnyal van dolgunk.