Független sajtótermék
Hétfő van, ilyenkor a megszokott harctéri jelentés is épp csak a legfontosabb hírekre szorítkozik, az ISW – ha csak nem zajlanak sorsdöntő események az első vonalban, és most nem zajlanak – ilyenkor elméleti napot tart, és érdemes az írásaikra odafigyelni. Kiderül, hogy a hadtudomány mennyire interdiszciplináris, mennyire összefügg más tudományokkal.
Ma az ukrajnai hírösszefoglaló is rendhagyó, de szerencsére nem annyira, mint az iráni volt: annyi történt csak, hogy mivel ma megint hétfő van, az ISW újra elméleti napot tartott, és ez ma különösen érdekesre is sikerült, mert Kateryna Stepanenko és Frederick W. Kagan ez alkalommal a Prigozsin-jelenséget elemezték, nagy alapossággal és részletességgel.
Akinek a nagy és fontos ütközetek hiányoztak az ukrajnai háborúból, az ma örülni fog, mert Limannál mintha vagy katlancsata kezdene kialakulni, vagy, ami valószínűbb, olyan fejvesztett menekülés, mint legutóbb Harkiv térségében, mindenesetre nem jó most arrafelé orosz katonának lenni. Akinek viszont a békesség hiányzik, azzal egyelőre nem szolgálhatok.
Ukrajnában folytatódnak a hadműveletek, éspedig pont úgy, ahogy az utóbbi időben megszoktuk: az ukránok haladnak, közepes tempóban az orosz erők viszont rejtelmes akciókkal múlatják az időt olyan települések környékén – Bakhmut és a donyecki falvak – amelyek számukra nem igazán lehetnek fontosak.
Azt hiszem, most már nem túlzás az ukrán hadsereg elsöprő győzelméről beszélni. Erre kevesen számítottak, talán ők maguk sem, de le kell szögeznünk: a Harkivi Terület legnagyobb részéről pár nap alatt kiverték az orosz csapatokat, a legtöbb helyen már szó szerint az államhatáron állnak az ukrán csapatok.
Az Ukrajna elleni orosz invázió kezd túllépni az állóháború, a stagnálás időszakán, mozdulnak a frontok, ha lassan és bizonytalanul is: Moszkvában még mindig Luhanszk teljes megszállását ünneplik, zuhognak a kitüntetések, de Délen, Herszon környékén mintha mozdulna valami, konkrétan egy ukrán áttörés… meglátjuk, mi lesz belőle.
Ukrajna orosz inváziójának százharmincegyedik napját írjuk, a frontok mozgásban vannak, az események zajlanak, a hegyek vajúdnak, aztán hol egeret szülnek, hol elefántot. Micsoda képzavar – mi egyebet szülhetne egy hegy, mint másik hegyet? Bár ebben a háborúban minden lehetséges.
Úgy tűnik, vége a csendes napoknak, amik persze egyáltalán nem voltak csendesek vagy nyugalmasak: Oroszország Ukrajna elleni inváziójának százharmincadik napján mozgásba lendültek az események, egyszerre sok fontos dolog történt, minek következtében a jelenlegi helyzet sokkal kaotikusabb, mint az eddigi.
A Kígyó-sziget tegnapi elhagyása óta hasonló horderejű események nem történtek Oroszország ukrajnai inváziója során, mintha a meleg a harcokat is lelassította volna, bár ez csak a látszat: mindenesetre attól még zajlik az élet – főként a politikai – hogy kánikula van minden érintett területen.
Utóbbi időben majdnem minden nap azzal kell kezdenem Oroszország ukrajnai inváziójának krónikáját, hogy a harcok folynak, de nem történt sorsdöntő fordulat. Hát – ma történt.