Független sajtótermék
Tegnapi írásom, melyben egymás mellett vagy inkább egymás után mutattam be az amerikai és orosz álláspontot Ukrajna ügyében (a Meduza.io nyomán) váratlan, bár nem egészen átütő sikert aratott. Ha ez tetszik a nagyérdeműnek, miért ne írjak még ilyesmiket?
Ennek az írásnak elvben csak annyi az apropója, hogy igen nagyot röhögtem volt, mikor megláttam, hogy a szélsőjobboldali-mindenellenes romániai AUR párt egyik elnökét, kettő van nekik a biztonság kedvéért, Iaşi (akinek úgy tetszik: Jászvásár) főterén egy vele egyet nem értő úriember leöntötte kék tintával, mely előnyösen befolyásolta megjelenését.
„Baljós jeleket lát a béljós” – mondta Cs. G. kolléga mintegy harminc évvel ezelőtt egy rosszul induló vízilabda-mérkőzés elején, és csak ismételni tudom váteszi szavait: más kérdés, hogy már nem egy sportmérkőzéssel, hanem a nyilvánossággal kapcsolatban.
Komoly vihar készülődik, érzem a csontjaimban – a hozzám hasonló vén sajtómunkások mindig megérzik, ha a magyar belpolitikában a Beaufort-skála szerint legalább 63-as orkán közeleg. Azon csodálkozom, hogy ugyan reggeli a hír, de még mindig nem áll a bál.
Mivel a minap Orbán Viktor nem a pávatáncot járta el Brüsszelben, hanem a kardtáncot, vele most nem érdemes foglalkoznunk, neki majd elhegedüli a nótáját az Ursula von der Leyen meg a Mark Rutte, foglalkozzunk inkább a világjárvány híreivel.
Ma kicsit azon mélázok, hogy mit is szeretne az olvasó, mely kérdésről már a legelején meg kell jegyeznem, hogy merő ostobaság. Ugyanis mindegyik mást szeretne, az online sajtó esetében gyakran személyre szabott igények is felmerülnek, mi az nekünk, napi pár tízezer különböző anyagot elkövetni ugyanarról, mindenkinek a saját szája íze szerint.