Független sajtótermék
Az egyetlen jó hír ma Iránnal kapcsolatban, hogy helyreállt az ellenőrzött hírek szolgáltatása, a CTP magára talált, és most öt napig újra mehet a munka, mint korábban. Más kérdés, hogy van is miről írni, mert míg eddig azt lehetett mondani, hogy „ha nincsenek tüntetések, nincs mit figyelni”, most akad demonstráció bőven, csak győzzük követni az eseményeket.
Ma is bebizonyosodott, hogy Irán népe pontos, becsületes és szavatartó: országos munkabeszüntetést és tüntetéseket ígértek december 5–7. között és lám: már zajlanak is. A rendfenntartók néhol még a demonstrálók, sztrájkolók közé lőnek, de már egyre kevésbé magabiztosak, az állam vezetése pedig igyekszik úgy tenni, mintha nem történne semmi fontos.
Tegnap Iránban folytatódtak a tüntetések és holnap is folytatódnak majd – hogy azután mi lesz, azt még majd meglátjuk, de ennyit biztosan állíthatunk.
“Szele Tamás: Khamenei, a földrengés meg a birkavese” bővebben
Mint tegnap írtam is, lehetett számítani Iránban a tiltakozó megmozdulások felerősödésére, de arra senki sem gondolt, hogy mind számukban, mind intenzitásukban felül fogják múlni az összes eddig tapasztalt országos demonstrációt. Ráadásul sztrájkolnak az iszfaháni acélmunkások és a fél országban bezárt a bazár: erre utoljára 1979-ben volt példa.
“Szele Tamás: Tüntetések, halálos ítéletek, ügynökvádak” bővebben
Az iráni rendszerellenes megmozdulások ma minden valószínűséggel minden korábbinál komolyabbak lesznek, lévén, hogy ma negyven napja gyilkolták meg Mahsa Aminit, és Iránban ilyenkor szokás megemlékezni az elhunytakról. A legfrissebb híradások szerint Teherán utcáin már most is dühös tömegek gyülekeznek, és sokan tartanak a mártír sírjához is, megemlékezés céljából.
Lázadnak, tüntetnek a diákok, a tanárok, a szülők, a munkások, a kereskedők. Nem Budapesten: Iránban mindenfelé, a karhatalom pedig már középiskolásokat gyilkol, majd letagadja. Az állami propagandának már senki sem hisz, bár mindenhonnan az harsog, a rebelliseket csapdába próbálják csalni, de nem sok sikerrel. Ennek a rendszernek már nem sok lehet hátra.
A teheráni rezsim a széthullás összes jeleit mutatja: Izlandot kivéve kezd nem lenni ország a bolygón, amit meg ne vádolt volna a tömeges tiltakozások szításával, harcol a kamaszoktól a vénekig minden polgára ellen de lassan eljut odáig, hogy a tulajdon karhatalmában sem bízik. Ez már a vég kezdete: az már biztos, hogy Irán mostani rendszere rövidesen megváltozik.
Az iráni rendszer kezdi a történelemben is példátlan lépésekre ragadtatni magát: most már középiskolás diákok, sőt, egész tanintézetek ellen harcol, ott razziázik, onnan hurcol el gyermekeket – akik közül sokan többet nem kerülnek elő élve. Drágán fogja megfizetni ennek a bestialitásnak az árát, az már bizonyos – átlépett egy határt, nem lesz kegyelem a számára.
Iránban továbbra sem enyhül a helyzet, tegnap talán valamivel kevesebb demonstráció volt, de jóval több erőszakos cselekmény kísérte őket: mindeközben a Forradalmi Gárda továbbra is az iraki Kurdisztánban háborúzgat a helyi kurd milíciával, bár egyes vezetői próbálják javítani a kapcsolatot a tüntető diákokkal.