Független sajtótermék
Iránban megkezdődtek a tömeges letartóztatások az iskoláslányok mérgezésének ügyében vagy inkább annak ürügyén – a valódi tettesekről még mindig nem tudni semmit, de az ellenzékieket és a szakszervezeti aktivistákat már viszik a biztonsági szervek, és próbálják minden áron rájuk bizonyítani, hogy ők a vétkesek az ügyben.
Szívem szerint nem foglalkoznék Prigozsinnal, utóbbi időben túl sokat is foglalkoztam vele, de nincs más választásom, ma csupa Wagner-csoporttal kapcsolatos hír esett be, elhallgatni őket vétek volna, és ha nem csak olvassuk, de értelmezzük is őket, sok érdekességre jöhetünk rá.
A mai második rész nem arról szól, amit eredetileg terveztem, hanem igencsak másról: először egy hamis Clinton-idézet pályafutását akartam volna bemutatni az orosz médiában, de közbeszólt a sors, így aztán most az AdSense esze tokjáról írok, ráadásul szokásom ellenére indulatból, de azért ennek is lesz köze az ukrajnai harcokhoz és mészárlásokhoz.
A mai második részben egyetlen témát járunk körül: azt, hogy miért nem áll szóba Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin orosz elnök senkivel. Hej, galambocskáim, nem volt ez mindig így, évente kétszer is leereszkedett mindenféle emberekhez (több alkalommal azért nem), egyszer télen, decemberben, az volt a monstre éves sajtótájékoztatója, egyszer nyáron, amikor „a nép” kérdezhetett tőle.
Az ukrajnai orosz invázió kilencvenhetedik napján ott tart, ahol a kilencvenhatodikon tartott és a kilencvennyolcadikon fog: dúlnak a harcok, semmi sem dőlt még el, a háború hosszú lesz és véres.
Oroszország Ukrajna elleni inváziójának kilencvenegyedik napját írjuk, és egyelőre békének se híre, se hamva, de még a békekötés szándéka is kétséges – tegyük hozzá, mindkét fél részéről, ugyanis teljesen mást értenének ezen a fogalmon Moszkvában, mint Kijevben. De az elhangzó javaslatok sem megfelelőek, pedig jó nevű iparosoktól érkeznek.
Oroszország Ukrajna elleni inváziója továbbra is zajlik, nagy újdonságokról nem számolhatok be, csak a szokásos szokatlanról vagy inkább megszokhatatlanról: minden jel arra mutat, hogy elhúzódó, véres háborúra számíthatunk.
Oroszország Ukrajna elleni inváziója továbbra is zajlik, harcok és kétségek közepette – ma ismertetem a harctéri helyzetet szokás szerint, aztán bemutatom azt is, ki mennyit ért meg belőle (mindenki annyit, amennyit akar) és szót ejtek arról, hogy nem minden orosz híve ennek a mészárlásnak.
Először is azt kell leszögeznünk, hogy aki atomerőműre lő, az elmebeteg. Elsőként ő pusztul el, ha olyan helyre talál a kis parittyájával vagy Gradjával, aztán a környéken mindenki – és a környék fogalmát tessék nagyon tágan értelmezni. Több országra kiterjedően.
Ha valaki nekem tavaly ősszel azt mondja, hogy örülni fogok annak, mikor az Alapjogokért Központ ügyeivel foglalkozhatok, biztos azt hittem volna, hogy megbolondult.
“Szele Tamás: Éljen a magyar hazugság, éljen a haza!” bővebben