Független sajtótermék
Iránban pont az történt, amire számítani lehetett: a perzsa újév előestéjének hagyományos ünnepén fellángoltak a tüntetések. Ez most nem szókép, az ünnep még az iszlám előtti, zoroasztriánus eredetű, tehát hagyományosan sok tűzzel jár, más kérdés, hogy a tiltakozók ezt kihasználva gyújtóbombákkal emelték az est fényét, emiatt néhol közéjük is lőttek.
Khamenei és Raisi keményvonalas rendszere most sem tagadta meg magát: az iráni diáklányok mérgezésének ügyében megtörténtek az első letartóztatások, bár keveset lehet tudni róluk, de az eléggé riasztó. Arról van szó, hogy a kormánypárti, rendszerhű letartóztatottakat kihallgatták, aztán hazaküldték, az ellenzékieket kihallgatták és bent tartották.
Khamenei rendszere kezd lassan már utolsó eszközéhez, a szómágiához folyamodni: tegnap ugyanis megállapították, hogy „vége van a tiltakozásoknak”, csak erről elfelejtettek szólni a tiltakozóknak, így azok folytatták tevékenységüket, ha nem is zavartalanul. Az iráni társadalmat nem lesz könnyű olcsó, nyilvánvaló hazugságokkal becsapni – legfeljebb felidegesíteni lehet őket ezen a módon.
Helyreállt a világ rendje, újból érkeznek az ISW és a CTP jelentései, de nagyon nem érdemes örvendezni, mert a kétnapos, összevont iráni összefoglalóban egy jó hír nem sok, annyi sem akad. Csodálatos látni, amint a minden szempontból bukott rendszer sem nem hajlandó, sem nem képes meglátni a tulajdon végét – pedig nincs évszázados múltja, csak 43 éve terpeszkedik az iráni nép nyakán.
Iránban most már egyre komolyabb a helyzet, Mohsen Shekari tegnapi kivégzése és annak körülményei – még a családjának sem árulták el, hol van eltemetve – az egész országot felháborították, ami újabb lendületet adhat a tiltakozásoknak. Ezért-e vagy másért, de a biztonsági erők két munkatársát már megölték, ellenben Szisztán-Beludzsisztánban egy szunnita klerikust gyilkoltak meg ismeretlenek, aki ellenzéki lehetett.
Az iráni helyzet jelenleg zavarosnak mondható: nem kevesebb a tüntetés, mint tegnap, de nem is több, megfigyelhető egyaránt a tiltakozások egységes szervezésére való törekvés és a széthúzás néhány jele, szóval ebből a dolgok jelenlegi állása szerint még sok minden lehet, csak egyvalami nem: a szeptember előtti állapotokhoz való visszatérés.
Khamenei ajatollah még mindig nem látja, mekkora problémával kellene szembenéznie: a legújabb intézkedései továbbra is erőszakosak és elnyomóak, csak épp így hamar odáig fajulhat a helyzet, hogy az elnyomottaknak már nem lesz veszítenivalójuk: és akkor megállíthatatlanok lesznek.
Iránban nem sokat javul a helyzet, vagy legyünk pontosabbak: fikarcnyit sem. Időnként csitul a demonstrációk intenzitása, hogy aztán újra fellángoljon, most már egyre komolyabbak az olaj- és gépipari munkások sztrájkjai is, de Kahemei és kormánya tántoríthatatlanul kitart amellett, hogy kizárólag „külföldi ügynökök” által szított „zavargásokról” van szó.
Ahogy a helyzet kinéz, Khamenei ajatollahnak mintha fordítva járna az esze: azt hiheti, minél rosszabb az iráni népnek, annál jobb neki. Mással nem magyarázható az a keménység, amivel honfitársai ellen fellép és amit még fokozni próbál, ráadásul a külpolitikája is ugyanilyen: nem nyugszik, míg Irán valamilyen komoly háborúba nem keveredik egy nála erősebb állammal.
Iránban kevés dolog változott tegnap óta, ami mégis, az sem a javára: a keményvonalasok sürgetik az elfogott tüntetők halálos ítéleteinek meghozatalát és végrehajtását, a tüntetők, tiltakozók szervezkednek, legközelebb 11-én várható nagyobb megmozdulás, közben pedig megjelentek a parazita szervezetek is, melyek ki akarják használni a demonstrációk népszerűségét.