Független sajtótermék
Talán azért, mert hét vége van, de kevesebb a hír, azok sem igazán véresek, kegyetlenek – annál jellemzőbbek az orosz világra. Arra az orosz világra, ami napról napra közelebb jár hozzánk, lassan már karnyújtásnyira van, és ha egyszer bekebelezett, többet sosem szabadulunk belőle. Legalábbis a mi életünkben nem.
Ma negyedik hónapja zajlik az orosz invázió Ukrajna ellen, és ahogy tegnap azt írtam: még sokáig tarthat, úgy írom most, hogy nem kizárt, miszerint látszik valamiféle vége a harcoknak, bár rövid időn belül senki se számítson békére. Viszont mintha fordulna valamiféle kocka, ha hihetünk az ukrán kormány nyilatkozatainak.
Különösen fog hangzani, de az elmúlt huszonnégy órában tudomásunk szerint nem folyt annyi vér az Ukrajna elleni orosz invázió során, mint szokott. Mariupol teljes eleste nagy veszteség Kijev számára, de nem végzetes és nem helyrehozhatatlan, csak baj van a könyveléssel – ellenben a dolgok a Kreml szemszögéből nézve nem állnak a legkedvezőbben.
Először is azt kell leszögeznünk, hogy aki atomerőműre lő, az elmebeteg. Elsőként ő pusztul el, ha olyan helyre talál a kis parittyájával vagy Gradjával, aztán a környéken mindenki – és a környék fogalmát tessék nagyon tágan értelmezni. Több országra kiterjedően.