Ezt a mai második részt azzal kell kezdenem, hogy mindenkit figyelmeztetek: trágár szöveg következik. Nem én tehetek róla, általában mértékkel szoktam káromkodni – ahogy Mark Twain írta, „a legolcsóbb és legártatlanabb élvezet”, de épp ezért örömet is kevéssé okoz, ellenben a forrásaim nem tesznek lakatot a szájukra, ha a vuhledari vereségről van szó.
Szele Tamás: Káromkodások Vuhledar után
