Független sajtótermék
Irán gondjainak se szeri, se száma, de a legújabb az, hogy elképzelhető, miszerint az egész országot – vagy legalábbis nagyon nagy részét – egyszerűen elnyeli a föld. Erről eddig nem volt szó, se ott, se máshol, de tekintsük intő példának: így jár az, aki elhanyagolja a környezetvédelmet és a vízgazdálkodást. Bár a végromlás talán még elkerülhető.
Iránban megkezdődtek a tömeges letartóztatások az iskoláslányok mérgezésének ügyében vagy inkább annak ürügyén – a valódi tettesekről még mindig nem tudni semmit, de az ellenzékieket és a szakszervezeti aktivistákat már viszik a biztonsági szervek, és próbálják minden áron rájuk bizonyítani, hogy ők a vétkesek az ügyben.
Az iráni rendszer rá kell jöjjön arra, hogy a nők jogainak súlyos megsértését már nem tudja elintézni pusztán beszéddel, jóllehet próbál ragaszkodni ehhez az eszközhöz. A hidzsáb akkor is kényelmetlen és kínos viselet, ha dicsérik, ha vallási fontosságot tulajdonítanak neki, de az oktatási és munkahelyi numerus clausus alkalmazása egyenesen kimagyarázhatatlan.
Ahogyan Moltke mondta, egyetlen haditerv sem éli túl az ellenséggel való találkozást, azt meg már én teszem hozzá, hogy ugyanez érvényes a laptervekre és a hírekre. Tegnap még úgy volt, hogy nem lesz ma CTP-jelentés, ma reggel döbbenten látom, hogy van – igaz, nem jelentés, hanem egy elméleti összefoglaló az iráni diáklányok elleni mérgezéses merényletekről.
Vasárnap van, a Zóna rutinosabb olvasói már tudják, hogy ilyenkor háztájiban termelem meg az iráni híreket, mert a CTP (Critical Threats Project) pihenőnapokat tart, ma és holnap nem lesz ellenőrzött napi jelentés, de azért iráni sajtó így is van, érkeznek az információk, nem maradunk értesülések nélkül. Legfeljebb a tüntetésekről nem tudok beszámolni.
Fájó szívvel bár, de jeleznem kell: az iráni hírekről ma sem érkezett CTP-jelentés, pedig messze túl járunk már minen hétvégén, meglehet, más területre kell koncentráljanak a kutatók, így pontos, kronologikus hírválogatás és beszámoló a demonstrációk létszámáról ma sem lesz sajnos – de ettől még Iránban zajlik az élet, érkeznek a hírek egymás után.
Iránban minden eddigi rekordot megdöntött az infláció, egy dollárért most már félmillió rialt kell adni, mármint annak, aki hozzájut, de senki sem jut hozzá. Ez az élelmiszer-ellátáson is meglátszik: a vörös húsok fogyasztása a lakosság körében egy év alatt a felére esett vissza, a nyugdíjasok körében pedig egészen egyszerűen megszűnt. A csirkehús forgalma is visszaesett harmadával: képtelenség megfizetni a húsfélék árát.