Független sajtótermék
Irán még mindig a megmérgezett diáklányok ügyétől zeng, a friss jelentések szerint legalább ezerkétszázan eshetek áldozatul az ismeretlenek által elkövetett merényleteknek, bár szerencsére csak egyetlen halálesetről tudunk. Ráadásul mindenki tudott a gáztámadásokról, a kormánynak mégis négy hónapjába tellett, míg ímmel-ámmal, de pár napja utasítást adtak a nyomozásra.
Ma van annak a napja, hogy az iráni hírek szinte kizárólag a diáklányok megmérgezéséről fognak szólni, ami nem véletlen. Ez az aljas bűncselekmény még abban a velejéig korrupt és bigott rendszerben is annyira elképzelhetetlen, hogy legyen bár akármekkora a nyomor és a jogfosztottság, mindenki csak ezzel képes foglalkozni.
Vasárnap van, a Zóna rutinosabb olvasói már tudják, hogy ilyenkor háztájiban termelem meg az iráni híreket, mert a CTP (Critical Threats Project) pihenőnapokat tart, ma és holnap nem lesz ellenőrzött napi jelentés, de azért iráni sajtó így is van, érkeznek az információk, nem maradunk értesülések nélkül. Legfeljebb a tüntetésekről nem tudok beszámolni.
Iránban megint a nyomor és a hidzsáb körül forog minden, és az ember eltöpreng: hogy nem képesek az ajatollahok felmérni a makacskodásuk súlyát?
Iránban folytatódnak a tiltakozások, tüntetések, mintha már a rendszer is kezdené bevallani, hogy valami nincs rendben, persze, nem őszintén: valami olyan magyarázatot próbálnak rátukmálni a lakosságra, hogy az inflációt Amerika okozza, majd az okozott elégedetlenséget kihasználva az Egyesült Államok szervezi a demonstrációkat is, ők ártatlanok.
Lévén hétvége, ma és holnap nem szolgálhatok a hét közben megszokott CTP-jelentéssel, ők most pihennek, de az Iran International továbbra is zavartalanul működik, így híreink lesznek. Sőt, annyira vannak, hogy míg a múltkor Irán haldokló gazdaságának sikerült teljes írást szentelni, most minden hír a nem sokkal jobb helyzetben lévő iráni diplomáciáról fog szólni.
Ma is megpróbálok átfogó képet adni Irán aktuális bel- és külpolitikai helyzetéről, ami azért nem könnyű feladat, mert egyrészt jelenleg épp az ország külpolitikája kezd inogni – ha teljesítik Kína követeléseit, a gazdaság helyreállhat, de a rendszer ideológiai alapjai esnek ki – másrészt a belpolitikában olyan sokoldalú a válság, hogy nincs az életnek területe, ami ne szenvedne tőle.
Iránból sok jó hír nem jön, rossz annál inkább, de ezt megszokhattuk. Siekrült egészen cinikus, kriminális módon megünnepelni az Iszlám Köztársaság megalapításának 44 évfordulóját, melynek alkalmából például rekordot döntött a nemzeti valuta és az élelmiszerek inflációja, és sikerült elszabotálni a Khamenei által beharangozott amnesztiát is, szóval most tombol a nép, csak nem örömében.
Az iráni ellenzék két pólus mentén látszik rendeződni: a reformisták a fennálló államformát kívánják „megjavítani”, bár ez nem igazán lehetséges, a többiek a teljes rendszerváltás hívei. Ezt tükrözik a mai hírek is, melyeket most – lévén tegnap szombat, vagyis szabadnap a CTP-nél – most leginkább a világsajtó alapján szedegettem, állítottam össze.
Az iráni rendszer ma nemzeti ünnepet tart, csak épp a résztvevők nem a maguk jószántából mennek el a rendezvényekre: szigorú parancs kötelezi a diákokat, tanárokat, közalkalmazottakat, hogy ma tapsoljanak az utcákon, ha van hozzá kedvük, ha nincs. Aki nem tapsol, azt elviszi az ördög, sőt, ami rosszabb, elviszi a Forradalmi Gárda vagy a Baszidzs milícia. Azon ugyanis már túl vannak az irániak, hogy az ördöggel meg lehessen őket ijeszteni.