Független sajtótermék
Iránban a népharag hullámai egyre magasabbra csapnak: az emberi jogok sérelme, a szegénység, a téli hideg, a nyomor, a korrupció, a brutális elnyomás és a környezetszennyezés is elegendő volna ahhoz, hogy a rendszer változását és a vezetés vesztét kívánja majdnem mindenki, de az iskoláslányok (és időnként fiúk) megmérgezésének ügye már mindenkit felháborít.
Iránban megint a nyomor és a hidzsáb körül forog minden, és az ember eltöpreng: hogy nem képesek az ajatollahok felmérni a makacskodásuk súlyát?
Ma is megpróbálok átfogó képet adni Irán aktuális bel- és külpolitikai helyzetéről, ami azért nem könnyű feladat, mert egyrészt jelenleg épp az ország külpolitikája kezd inogni – ha teljesítik Kína követeléseit, a gazdaság helyreállhat, de a rendszer ideológiai alapjai esnek ki – másrészt a belpolitikában olyan sokoldalú a válság, hogy nincs az életnek területe, ami ne szenvedne tőle.
Iránban egyre borzalmasabb a helyzet: a terror mostanra már valóban elszabadult, és válogatás nélkül gyilkol. A tüntetők nem hiába nevezik Khamenei rendszerét gyermekgyilkosnak: az is. Már negyvennégy 18 év alatti gyermeket és fiatalt öltek meg, többségüket tüntetések alkalmával, sortüzek útján. De az elfogott demonstrálókat is egymás után végzik ki.
Iránban most már egyre komolyabb a helyzet, Mohsen Shekari tegnapi kivégzése és annak körülményei – még a családjának sem árulták el, hol van eltemetve – az egész országot felháborították, ami újabb lendületet adhat a tiltakozásoknak. Ezért-e vagy másért, de a biztonsági erők két munkatársát már megölték, ellenben Szisztán-Beludzsisztánban egy szunnita klerikust gyilkoltak meg ismeretlenek, aki ellenzéki lehetett.
Irán vezetése minimum megosztott abban a kérdésben, hogy mihez kezdjen a folyamatos tiltakozásokkal, a tiltakozók már annál kevésbé megosztottak céljaikban: ők a klerikális rendszer bukását, majd egy új, világi államformát szeretnének.
Az iráni rendszerellenes megmozdulások ma minden valószínűséggel minden korábbinál komolyabbak lesznek, lévén, hogy ma negyven napja gyilkolták meg Mahsa Aminit, és Iránban ilyenkor szokás megemlékezni az elhunytakról. A legfrissebb híradások szerint Teherán utcáin már most is dühös tömegek gyülekeznek, és sokan tartanak a mártír sírjához is, megemlékezés céljából.
Iránban továbbra is forrong minden: a hatalom már kezd rájönni, hogy nem szórványos elégedetlenséggel van dolga, hanem valami naggyal, valami egész estét betöltővel. A megmozdulásokat próbálják vérbe fojtani (miáltal növekszik a közfelháborodás) vagy külső „ellenségek” felé fordítani, mintegy becsatornázni egy lokális háborúba.
Folytatom az iráni eseményeket bemutató napi összeállítást, mert ma is érkeztek hírek, ha nem is sok.