Talán az ürülékszag. A szemét. A még csak elvétve látható patkányok. Az egész végsőkig kizsigerelt város, mint egy lyukadó, rozsdás hajó, amelyet éppen csak annyira foltoznak meg, hogy a kikötőig ne süllyedjen el.
Gaál Péter: Prágai ősz
És pekingi tavasz, kajánkodik az Olvasó. Ha élt már, és emlékszik még a nyolcvanas évek popzenéjére, hozzácsaphatja a magyar nyarat, de azt valahogy, mármint a következőt, tudja Isten, nem jó szívvel várom. Ha pekingi lennék, a tavasz gondolatától is ráznám a lábam, mindenesetre.
Gaál Péter: Ómen és fátum
Érzékenyebb lelkű materialista hívők itt hagyják abba az olvasást. Persze ez csak tanács, nem parancs, de a továbbiak saját felelősségre konszummáltatnak.
Szele Tamás: Kínai köd és homály
Hölgyeim, uraim, a háború egyelőre ízlés szerint vagy elmaradt, vagy késlekedik, válassza ki magának mindenki, ahogy gondolja, szóval most nem Ukrajna, Oroszország és az euoratlanti övezet zavaros viszonyával foglalkozom, hiszen egyelőre érdemben semmi újat sem mondhatnék, hanem Kínával, mert sajnos megint muszáj.