Független sajtótermék
Akárhogy is vélekedtünk eddig, Bahmut sorsa még mindig nem dőlt el véglegesen. Illetve, az valószínűleg eldőlt, hogy Ukrajna feladja, az nem világos még, hogy előbb vagy utóbb: ugyanis minél elitebb alakulatokat vet be az orosz hadsereg a város ostromában, annál fájóbb veszteségeket képesek nekik okozni. Szóval, nem kizárt, hogy még egy darabig eltartanak ott a harcok.
A tegnapi brjanszki incidensből egyelőre még nem lett hadüzenet, de semmi akadálya annak, hogy holnapra vagy a jövő héten elfajuljanak a dolgok: mivel az akció résztvevői finoman fogalmazva is kétes figurák, nem zárnám ki, hogy az egész végső soron orosz provokáció volt, egy lehetőség kialakítása, amivel aztán vagy élnek, vagy nem.
Tegnap egy kis karbantartásra volt szükség a Zónán, amivel végeztek is, jobb nem lett a szerkesztői felület, de legalább rosszabb sem: a gyakori és jogos olvasói panaszokra valószínűleg egy erősebb tárhelyre költözés lesz a megoldás, erre sor is kerül még idén, az első félévben a tervek szerint. Szebb attól sem lesz a lap, de gyorsabb lesz és nem omlik majd össze.
A frontok ide-oda mozognak Ukrajnában, ami annyit jelent, hogy lényegében véve állnak, de ez a stagnáló állapot is felmorzsolja mindkét fél erőit. Nyugaton nem mindenki érti Ukrajna stratégiáját, ez már télen is így volt, mikor fegyvernyugvást szerettek volna elérni azzal, hogy „majd tavasszal, a szép időben folytatják a harcot” – és nem értették, hogy ezt miért utasította el Ukrajna.
A luhanszki offenzíva nyilvánvalóan készülődik, már a kismadarak is csiripelnek róla, mert ilyen a természete a hadititoknak: szellőztetni kell, nehogy megdohosodjék. Csak aztán senki se panaszkodjon, ha támadáskor az ukrán hadsereg kicsit sem lesz megdöbbenve, és megfelelő fogadjistenben részesíti a „váratlanul” támadó orosz csapatokat.
Bakhmut környékén újból fellángoltak a harcok, mégsem „ment ki a divatból” az a front, nem múlt el a szezonja – még nem, bár annyi változás mindenképpen van, hogy mint a minap is mondtam, a VDV az új Wagner, és Prigozsin rakoncátlan, véres kezű fiait szépen telepítik át a Luhanszki Területre, ami biztos jele annak, hogy ott komoly támadás készülődik.
Bakhmut környékén nem csitulnak a hadműveletek, hogyan is csitulnának? Mindenesetre Ukrajnának még Szoledar elestével együtt is jobban megéri arrafelé csatázni az oroszokkal, mint máshol, az oroszok meg nem hajlandóak engedni pont most, mikor némi előnyt értek el, így aztán a bakhmuti (jobban mondva: Bakhmut-vidéki) csata akármeddig eltarthat. El is fog.
Prigozsin végleg kiesni látszik az elnöki kegyekből, de csak a kegyekből esett ki, az ablakon egyelőre még nem: valószínűleg egészséges életösztönnel óvakodik a magas épületek látogatásától, de kieshet ő szuterén ablakából is, ha nagyon muszáj lesz neki… mindenesetre mostani helyzetében lehet, hogy szembefordul Putyinnal, ami érdekes helyzetet teremthet.
Azt most már egészen biztosan állíthatjuk, hogy az orosz hadsereg vagy elfoglalta Szoledart, vagy nem, mert harmadik lehetőség nincs. Ezen belül folyik a hatalmi- és presztízsharc a Wagner és a VDV-alakulatok között, azzal kapcsolatban, hogy melyiküket illesse a város bevételének kétes dicsősége, bár igazából ezek Prigozsin utóvédharcai a cárevicsi címért.
Nincs mit szépíteni a dolgon, a rossz hír is hír, eltagadni bűn, mondjuk ki kereken: nagyon úgy néz ki, hogy Szoledar elesett. Utóvédharcok talán még zajlanak, de arra a városra – vagy inkább a romjaira – egyelőre keresztet vethet Ukrajna. Most már csak az a kérdés, mihez kezd az orosz hadsereg azzal a kősivataggal, ami a birtokába került, mert sok hasznát nem fogja látni.