Független sajtótermék
Az orosz alakulatok ma reggel öt órakor az utolsó emberig elhagyták Herszon város területét. Ez speciel nem a napi jelentésben van, hanem maga Konasenkov, az orosz védelmi minisztérium szóvivője jelentette be. Azt már nem tette hozzá, hogy búcsúzóul felrobbantották maguk mögött az Antonivszkij-hidat, így befejezvén azt, amin az ukrán tüzérség már jó ideje dolgozott.
Vonulnak szépen kifelé Herszonból az orosz csapatok, hosszú, tömött sorokban, de meg kell hagyni, legalább rendezetten teszik, nem ész nélkül menekülve, mint ahogy Harkiv és Liman alól futottak, nem is hagynak ott annyi felszerelést. Sőt: azt is viszik, ami nem az övék, mi több, a lakosságot is próbálják magukkal hurcolni, ami szép, régi mongol szokás.
Fontos hírek ma is vannak, mint mindig, csak szenzációk nincsenek. Akad ma találgatás, vita, kitelepítés, hamis vád, manipuláció és személyiségi jogokkal való visszaélés – de szenzációt most nem tudnék mondani és talán így is van ez jól. Kezdjük a találgatásokkal.
Harcok Ukrajnában, harc a Kreml falai között – mindenhol háború, az Oroszországi Föderáció sokkal több problémával küzd, mint bárki hitte volna. És már a háború tétje sem Ukrajna egy részének vagy egészének az annektálása, kezd arról szólni inkább: ki lesz a következő cár?
A hírösszefoglaló mai második része elképzelhető, hogy hosszabb lesz a megszokottnál, de informatívabb is, mert az orosz társadalom a mozgósítás hírére – ahogy boldogult nagyanyám mondaná – „fogta magát, s fenekestől felfordult”.
Ma kicsit rendhagyó lesz a hírösszefoglaló második része, ugyanis egy vérlázító hazugságon kívül kizárólag Alla Pugacsova ügyével van helyem foglalkozni, igaz mondjuk, hogy az ő történetében is lesz vérlázító hazugság, hiszen Putyin Oroszországában vagyunk.
Oroszország ukrajnai inváziójában beállt ugyan egy fordulat, ha nem is okvetlenül az, amit sokan vártak, hanem egy másik – jelesül, miszerint az ukránok feladták Szeverodonyecket – de ez semmit sem dönt el. Továbbra sem tudjuk, mi lesz, csak annyit: békére egyhamar ne tessék számítani.
Hetvenedik napja tombol Oroszország inváziója Ukrajnában, most már semmi sem világos, ellenben minden kétséges. Egy dolgot kivéve, és ez az, hogy a politikusok általában is megbolondultak, de a valamikor műveltségéről és fondorlatos észjárásáról (finom, úri modoráról már kevésbé) nevezetes Lavrov orosz külügyérnek ment el legjobban az esze.
“Szele Tamás: A Kígyó-sziget titka és egyéb népmesék” bővebben
Oroszország Ukrajna elleni inváziója továbbra is folyik, Kelet-Ukrajnában gyülekeznek az orosz erők döntő csatára készülve – mely minden eddiginél véresebb lehet – a Kreml keresi az ürügyet Kijev közvetlen megtámadására (és meg is találja, ha van, ha nincs), a Moszkva rakétacirkáló pedig most már végérvényesen elsüllyedt.
Ma nagyon rossz napunk van, tényleg azt kérném, hogy csak az erős idegzetűek olvassák el az ukrajnai orosz megszállás krónikájának ezt a részét, mert bizony borzalmas dolgokról lesz szó – megpróbálom fokozatosan adagolni az információkat, de így is szörnyű hírek érkeztek, még engem is megviselnek, ezek a dolgok sajnos megszokhatatlanok.