Független sajtótermék
Iránban csoda történt. Nem nagy csoda, Khamenei és Raisi nem mondtak le és nem osztották szét minden vagyonukat a szegények között, csak amolyan kisebbfajta mirákulum: Khamenei rájött arra, hogy valami mintha nem volna a legnagyobb rendben a kormányzat és a nép között és most szemét forgatva prédikál a viszály felette csúfságos mivoltáról.
Hölgyeim és uraim, kedves barátaim, ahogy egy magyar miniszterelnök fogalmazott régebben, fontos, bár nem szenzációs hírt van alkalmam közölni a nagyérdeművel, mely szerint Nyikolaj Patrusevnek, az orosz Biztonsági Tanács titkárának, Putyin egyik potenciális utódjának elment az utolsó csepp esze is, tehát most már bármikor alkalmas cárnak.
Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin még nem szólalt meg a herszoni kivonulással kapcsolatban – lehet, hogy nem merték neki megmondani, mint Brezsnyevnek azt, hogy meghalt? – mindenki más már igen, és nem kis káosz tapasztalható, elsősorban nem is az orosz csapatok körében, azok ugyanis viszonylag rendezetten vonulnak vissza, hanem az invázió támogatói között.
Ne mondjuk, hogy Iránban nem fordulhat még rosszabbra a helyzet, mert nem lesz igazunk: kezd még inkább egymásra találni Moszkva és Teherán, Patrusev jelenleg Iránban portyázik, valószínűleg a ballisztikus rakéták leszállításának módszerét próbálják meg kiókumlálni Khamenei embereivel, de az sincs kizárva, hogy az ajatollah orosz katonai segítséget is próbál kérni tőle.
A tegnapi, jelentős részben kínzókamrákról és tortúráról szóló írás után ma valami kellemesebbel szerettem volna befejezni a napot, de ha nem lehet, hát nem lehet – ez a jegyzet is tele lesz borzalommal. Hangsúlyoznám, hogy nem keresem ezeket a témákat, ezek teljesen reális hírek, a többivel együtt érkeznek, még rendesen szét sem lehet válogatni őket.
Hogy az orosz hadsereg beállította a tömeges maratoni futás világcsúcsát, az már nem kérdés, jelenleg az a legnagyobb problémájuk, hogy mihez kezdjenek – már otthoni, orosz területen – a velük menekülő donyecki, luhanszki alakulatokkal, akik haza nem mehetnek, ott nem maradhatnak, ellenben fegyverük van és igen haragszanak, most épp a Kremlre.
Tovább dühöng Oroszország megszálló háborúja Ukrajna ellen, már a száztizenkettedik napját írjuk ennek az őrületnek, és hiába minden békevágy, ömlik a vér, égnek a falvak, városok. A hírek is egyre zagyvábbak, mindennek több helyen is utána kell nézni, a közönség lassan szívesebben olvas a vágyairól, mint a tényekről.