Független sajtótermék
Végtelenül undorító, amit ez a magyar kormány művel. Úgy általában is végtelenül undorító, és nem is róla kellene írnom, hanem a sajtójáról, ami viszont kézivezérlésű, semmivel nem jobb, mint bármelyik „rendszerváltás” előtti pártlap volt, tehát mégis róla írom.
– Bocsánat, hogy így rád török, főnök, tudom, hogy nagyon el vagy foglalva…
– Téged hogy engedtek be?
Engem különösebben nem érdekel a futball – és ez igen-igen enyhe kifejezés –, de ilyenkor ránézek. Nem a meccsre, ahhoz nincs türelmem, hanem valamelyik újságra, hogy hogy áll. Türelemből amúgyis kevesem van, és azt a keveset nem erre tartogatom.
Azt mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy ha már gyereknek néznek, akkor kérek csattogós lepkét, kakasos nyalókát, vattacukrot és rendes, kétkerekű biciklit, nem háromkerekűt. Ha meg hülyének néznek, akkor más a helyzet.
“Szele Tamás: Csattogós lepke, vattacukor, kakasos nyalóka” bővebben
Tudják, mi van akkor, ha az elvileg kommunista Munkáspárt elnöke azt nyilatkozza a klerikális, de legalábbis nagyon vallásos Vasárnapnak, hogy a liberalizmus korunk fasizmusa?
Vannak helyzetek, mikor az ember törne-zúzna legszívesebben és vannak olyanok, mikor cinikus mosollyal hátradől, kér egy kávét és kivárja a végét. Tegnap előfordult ez is, az is, tehát érdemes róluk beszámolni, ha kicsit bonyolult is lesz.
Hát elhülyült, na. Joe Bident kár izélgetni, a demencia az demencia, de Amerika nem Magyarország. Pláne nem a familiáris Magyarország.
Orbán Viktor most azt találta mondani, hogy „a migráció eleve filozófiailag rossz dolog. Nincs jó migráció, csak rossz migráció van. A migráció mindig arról szól, hogy az ember megszületik valahova a Jóisten rendelése szerint, és azon a helyen, ahova született, nem tud boldogulni. És úgy dönt, hogy miután ott nem tud elérni egy olyan életet, amit magának szeretne, ezért felkerekedik, és onnan elmegy.” (444)
Milyen gyönge az erős ember, amikor nevetségesnek érzi magát! (Giovannino Guareschi)
Mindig mondtam, hogy a kormánymédia három legfőbb baja a megfelelési kényszer, a szakmai képzés hiánya és a nagyon rossz kommunikációs csatornák, így alakulhatott ki az a különös helyzet, hogy a Pesti Srácoknak elfelejtettek szólni, miszerint Magyarországnak van külpolitikája, diplomáciája is.