Független sajtótermék
Azaz egy délután a sok egyforma között, amikor nem azt csinálja az emberfia, amit csinálnia kellene. Vagy csak kicsit azt. De miért írom le, amit le fogok írni, ahelyett hogy kitennék valamilyen ételképet, és beérném a rá kapott százezer tetszésnyilvánítással?
Az ukrán kormány legfőbb igyekvése most az, hogy Márki-Zay Péter legyen a magyar miniszterelnök. Orbán Viktor jelenleg békepárti.
Harminchárom, szocializmusban eltöltött év és tizenkét év NER után szeretném tudni, mit kell, hogy gondoljak, az nekem valahogy biztonságérzetet ad. Most viszont nem tudom.
Hosszú-hosszú vitákat olvasok, abszolúte nem Putyin-párti lapokon, hogy „ki kezdte”. Kvázi „ki a hibás”. Ki kényszerített és kit. Mindezzel el lehet bajmolódni, tényleg telik velük az idő, okosak leszünk, ha szebbek már nem, változni meg nem változik tőlük meg semmi.
„Márki-Zay azzal vádolja Orbánt, hogy a háborút előkészíteni ment Moszkvába.” (444)
Nehéz nap, volt a tegnapi, német kollégákkal dolgoztunk egy dokumentumfilmen, ráadásul terepen, hidegben, szélben, sárban – a munkát sikerült kifogástalanul elvégezni, nem is panaszkodtunk, de akadt közben pár felejthetetlen pillanat. Pár olyan, ami rávilágít, miért nem értenek minket Európában.
„Mi lesz veled, Magyarország?”, kérdezte valaki teátrálisan a facebookos posztján. Hát mi, hát mi, hát mi?
Ha összefoglaljuk a mai nap eddigi híreit, röviden annyit mondhatunk, hogy háború még nincs, járvány már van, választási csalás várható, hidegfrontot jeleznek a meteorológusok, és minden egyéb bizonytalan, de kellemes fordulatokra ne nagyon számítsunk.
– Jó, hogy itt vagy, Antal. Látod, amit én látok?
– Remélem, nem, főnök. Illetve, izé… hogy is láthatnám? Amit te látsz, senki más nem láthatja, mert…
– Itt hagyd abba. Nem segget nyalni hívattalak ide. Tehát mit látsz előttem?
– Egy újságot, főnök.
Hej, száll a trojka a friss havon, künn a pusztában, három pej paripa repíti: Pegasus, Candiru és Predator. Nemezcsizmás muzsik hajtja, nagy bojárok ülnek rajta, mulatoznak, vígan vannak, van vodkájuk, sós heringjük, mégis mind csak hallgatóznak: mit beszél a földjük népe? Nem beszél az, inkább hallgat, füle van nálunk a falnak!