Független sajtótermék
A tegnapi újabb, tömeges orosz rakétacsapás kissé elvonta a figyelmet a harcokról, melyek egyébként is mérsékelt lelkesedéssel, ám annál nagyobb vérontás és fosztogatás közepette zajlanak. Ennek a háborúnak a legharcosabb szellemei viszont továbbra is Moszkvában tanyáznak és politikával, valamint propagandával foglalkoznak.
Tovább tart a furcsa, sokarcú háború, jelenleg az ukrán energetikai hálózat ötven százaléka áll – ami nem jelenti azt, hogy ez így is fog maradni, csak azt jelenti, hogy az orosz félnek fontosabb a civil lakosság ellen folytatott, méregdrága rakéta-hadművelet, mint a saját újoncainak a kiképzése és a harcok úgy általában.
Oroszország egyre radikálisabb eszközökhöz próbál nyúlni az ukrajnai háborúban: azt talán még nyáron sem gondolta volna senki, hogy fel fognak tűnni az orosz hadsereg soraiban az iráni Forradalmi Gárda tisztjei, igaz, csak drónkezelési kiképzőként, de mi sem áll távolabb a büszke kozákok szellemiségétől, mint ők.
A mai nap eseményei nem fértek már bele a harctéri hírekbe, itt közlöm őket – de az az igazság, hogy a hátország terrorbombázásának nincs is sok köze a harctérhez. És ma ez folytatódott, annak ellenére, hogy Luhanszkban az ukrán hadsereg még fel is szabadított vagy kétszáz négyzetkilométernyi területet.
Nem könnyű most, mikor a harctereken zajlik az élet, olyan híreket összeszedni, amik inkább a hátországi hangulatot mutatják be, de azért sikerül. Persze, ezek is mind a háborúról szólnak, mint mostanság minden, csak épp nem katonai jellegűek – bár még ez sem teljesen igaz.
Azért különös dolog ez a háború. A krónika tegnapi része rajtam kívül álló okok miatt elmaradt, a mai része is csak késve jön össze, de azért összejön: egy napra vettem le a szememet ezekről a betyárokról, és lám, mit műveltek? Hát, ez az. Semmit. Ma este egészen pontosan ott vannak, sok hókuszpókusz és komoly áldozatok árán, mint tegnapelőtt délben.
Mintha élénkülnének a harcok Ukrajnában, bár nehéz eldönteni, az orosz fél mit akar igazából: Bakhmutot szeretné inkább bevenni vagy Harkivot? Mindkettő nagy falat lesz és a szakértők egyik vállalkozásnak sem jósolnak gyors sikert. Délen ellenben Ukrajna kéne eldöntse, mit is akar igazából: most volna esély Herszon felszabadítására, csak éljenek is vele.
“Szele Tamás: Mese a Jégmezők Lovagjáról és Gabisev sámánról” bővebben
Néhány nap szabadság után újra itt a háború krónikája, ami ma megint nem lesz különösebben szenzációs: annyi újdonságról mindenképpen beszámolhatok, hogy az ukrán déli offenzíva már kezd realitássá válni, a Donbásszban állni látszik az idő és a front, Odesszát pedig minden valószínűség szerint a Klingon Birodalom támadta meg, kizárásos alapon.
Az orosz csapatok most is dúlják Ukrajnát, bár a harcterekről most nem érkeznek világrengető hírek: ellenben a politikusoknak mintha minden gyógyszerük elgurult volna, vagy olyan vicces tudatmódosító anyagokkal kísérleteznének, amelyeknek semmi nyugtató hatásuk nincs, sőt, ellenkezőleg.
Ma van épp három hónapja annak, hogy Oroszország hadüzenet nélkül megtámadta Ukrajnát, inváziós, területszerző, agresszív céllal és a harcok nem csitulnak, ellenben a helyzet egyre bonyolultabb a harctereken és a hátországokban egyaránt.