Független sajtótermék
Ma is sok mindennel foglalkozunk az összefoglaló második részében, ugyanis egyszerre történt több kulcsfontosságú esemény, hangzott el rengeteg különös vélemény, nézet és tanács, melyek mindegyikéről meg kell emlékezni, már csak a krónika kedvéért is.
Nevezetes a mai nap, nem csak azért, mert pont ma fél éve támadta meg Oroszország Ukrajnát, de ma van az ukrán függetlenség ünnepe is, minek következtében különös óvatossággal figyelik a kijevi légteret: rakétatámadásoktól tart az ukrán hírszerzés, és meglehet, okkal, igazán jellemző volna, ha ebből az alkalomból az orosz hadsereg megpróbálna csapást mérni az ünneplő fővárosra.
Százhetvennégy napja folynak a harcok, zajlik Oroszország inváziója Ukrajna ellen, és egyhamar nem is lesz vége. Donyeckben egyre véresebbek az ütközetek, de ez nem jelenti azt okvetlenül, hogy ott dől majd el a háború sorsa – ez csak annyit jelent, hogy pillanatnyilag ott esnek el a legtöbben.
Van egy olyan érzésem, hogy Oroszország Ukrajna elleni invázióját mintegy váltásban vívják: most éppen az oroszok tesznek úgy, mintha pihennének és az ukrán fél látszik offenzívába lendülni, korábban fordítva volt: a harci cselekmények mindenképpen zajlanak, ha takaréklángon is, mert nagy csatákról nincs hír.
Ukrajnában nagy dolgok készülődnek a jelek szerint, úgy katonai, mint diplomáciai téren, bár az is lehet, hogy más dolgok fognak történni, nem azok, amire számítunk, mert ilyen a háborús kommunikáció természete: bármi hangzik el, az vagy igaz, vagy sem, vagy még az ellenkezője sem úgy van. Ilyenformán eléggé bonyolult összevadászni a híreket.
No, ezt nem lesz könnyű megmagyarázni, annyi szent. Az orosz „Férfiak Államának” történetében annyira különös helyzeteket lát a szemlélő, hogy minden formális logika, minden sablon csődöt mond, ha nem használjuk a tiszta eszünket, teljesen eltévedünk a történetben, és kereshetjük, ki volt a jó, ki volt a rossz.