Független sajtótermék
Putyin és Lukasenko bonyolult tánca folytatódna, de falsot fogott a zenekar, mert Zelenszkij, amilyen forrófejű, tegnap a háború háromszázadik napján elment Bakhmutba, hogy kitüntetéseket adjon át, Putyin meg eddig még a harctér közelében sem járt. Így nem lehet táncolni, Prigozsin a zenekarban belezavarodott a Lohengrin Nászindulójába, odalett a lagzi, most mindenki otthon duzzog.
Putyin táncba hívja Lukasenkót, el is megy hozzá nemsokára, Minszkbe, előbb tangóznak majd, mert minden medvének fontos az ölelkezés, aztán jön a kardtánc, Aram Hacsaturian klasszikusára, de azt már lehet, hogy nem is Belaruszban, hanem Ukrajnában kéne eljárja a volt téeszelnök, igaz, Putyinnal együtt. Nem fűlik a foga Lukasenkának a mulatsághoz, erősen szabódik, kéreti magát, mint a kelletlen menyasszony.
A cár atyuska mostanság rossz kedvében van, de annyira, hogy már le se csapatja senkinek a fejét, beéri azzal, ha a kényelmetlenebb muzsikok és bojárok kiesnek mindenféle magas ablakokból, duzzogva rója fényes termeit luxus-atombunkerében, és senkit sem akar látni, senkivel sem áll szóba. Bár van ennek egy olyan megfejtése is, hogy inkább azt szeretné, ha őt nem látná vagy kérdezné senki.
Talán sosem tombolt még véresebben a háború, főleg Bakhmut környékén, de az orosz diplomácia boszorkánykonyháján is gyanús löttyök forrnak, zubognak: nagyon úgy néz ki, hogy ezt a harcot kizárólag fegyverrel nem lehet megnyerni sem, elveszteni sem, abbahagyni sem, szükség lesz a politikára is – csak hát pontosan tudjuk, mennyire tartja be Oroszország az ígéreteit és az általa kötött szerződéseket. Semennyire.
Sok minden nem változott Moszkvában sem, Péterváron sem tegnap óta: Prigozsin egyre erősödik, a talpnyalói mindenhol dicsérik, de Putyin sem gyengül, csak mintha fogyna körülötte a levegő. A védelmi minisztérium tagadja a pavlivkai vereséget, a bloggerek bizonygatják, az újoncok meg csak haldosnak egymás után, szóval olyan az orosz világ, amilyen mindig is volt.