Független sajtótermék
„Népszavazás”, annexió, mozgósítás, kínzás, perverzió… összejöttek mára a hírek, nem mondom, szándékosan sem tudnék kellemetlenebb koktélt keverni, de ezt egy nálam gonoszabb és nagyobb hatalmú bármixer dobta össze így, akit nyugodtan nevezzünk csak Vlagyimir Vlagyimirovics Putyinnak.
Az orosz közélet most egyértelműen két téma körül forrong, az egyik a népszavazások kérdése, a másik a sorozásoké. Mindkettő népszerűtlen és mindkettőt a legaljasabb módon irányítják a hatóságok. Emiatt lassan elemi erővel kezdenek elszabadulni az indulatok: nem kizárt, hogy válságba torkollik ez a túlterhelés.
Ma nincsenek friss hírek Alla Pugacsováról, de annál több más, fontos újdonságról kell beszámolnom, főleg politikai jellegűekről, mert mintha kezdene fontosabb lenni az orosz fél számára a diplomácia, mint az erő fitogtatása, pedig hát nem volt kis sportteljesítmény részükről a Harkivi Maraton, ha másra nem is, az állóképességükre igazán büszkék lehetnének.
“Szele Tamás: A jakutföldi békekölcsön és más történetek” bővebben
Ma sűrű napunk lesz, egymást követték a fontos hírek, sőt, még érdekes is akadt közöttük, hackercsapdától robbantásos merényletig, eltűnt tantárgytól elmaradó népszavazásig terjed a spektrum – jobb, ha azonnal belevágunk a közepébe.
Jelentem, Oroszország ukrajnai inváziója egészen egyszerűen megállt. Még augusztus 11-én jegyezte meg az Ukrinform, hogy ha a különleges katonai művelet a tervek szerint halad, akkor azokban a tervekben napi 330 méter előrenyomulás szerepel, és ez kissé vontatott lesz az orosz birodalmi ambíciókhoz képest. Na, ma annyit sem haladtak.
Az ISW-nél helyreállt a rend, ma már szokásos módon tudom közölni Oroszország Ukrajna elleni inváziójának harctéri híreit, nem kell rendőrkutyával keresgélni a böngészőben a napi jelentést, mint tegnap. Körülbelül ez is az egyetlen jónak nevezhető hír, a többi vagy rossz, vagy semleges: messze még a béke.
Oroszország ukrajnai inváziójában megint minden másképpen van. Nem jobban és nem rosszabbul, mint tegnap, hanem másképp. Ettől még a harcok folynak, csak nekem kell majd megmagyaráznom azt, amit esetleg nem is kéne, mert bármikor kiderülhet, hogy az eredeti hír volt igaz. Ez egy ilyen szakma.
Ma elég sok dologgal kell foglalkoznunk, valósággal záporoznak a hírek, de mivel van olyan is, ami magyar vonatkozású, azt vesszük előre: röviden és pontosan fogalmazva Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere megint orosz provokáció áldozata lett, csak most meglehet, hogy nem vette észre, mint az előző alkalommal, miszerint szélhámossal beszél. Bár egyesek szerint ez még az első provokáció.
Írtam én már erről a történetről tegnap egy másik lapban, ma mégis folytatni kell, mert fejlemények vannak és mert mostanra végképp mindenki okosabb lett mindenkinél, minden szitán átláttak, minden ármányt le- és fellepleztek, tétre, helyre, befutóra, hármas befutóra és oda-vissza egyaránt. Magyarul: senki sem tudja, mi a helyzet. Én talán mégis értem.
Csókolom, ma nincs Völner, mert nem történt vele semmi új – néha neki is kell pihenni – ha nem akarunk a világjárvánnyal foglalkozni, és nem akarunk, akkor marad valami más. Például az a kérdés, hogy lesz-e még Fudan kutyavásár, avagy mégsem.