Független sajtótermék
Ez a mai második rész arról fog szólni, hogy miként állnak az orosz fegyveres erők harckocsikkal. Az történelmi közhely, ami még babonává is változott, hogy korlátlan mennyiségben áll a rendelkezésükre, erről egyáltalán nincs szó, sőt, fogynak ki belőlük, ahogyan minden másból is: azért hegesztenek össze sufnituning szintjén mindent bármivel és küldik a harctérre, ennek volt a példája tegnap a „Frankentank” is.
Ez a mai második rész látszólag bagatell témával – a megszállt területek utcaneveivel – foglalkozik, de nem kicsit abszurd a helyzet. Nyáron még jókat vigyorogtam azon, hogy Novoszibirszkben a székesegyház a Szovjetszkaja ulicában van, pedig tudtam, hogy oroszul a „szovjet” egyszerűen „tanácsot” jelent, helyi tanácsok ma is működnek, tehát az utcanév igazából triviális – de volt benne valami bulgakovi abszurd.
Ma megint hírbazár lesz ebben a második részben, de azért mindegyik történetnek van valami sötét, ironikus, fekete humora. Ilyen ez a háború: borzalmas, de kínunkban néha felröhögünk rajta, mert ha a szegény ember nevetni nem tudna, a sírástól meg is fulladna tán.
Tudhattam volna, Hétfő van, ilyenkor szokott az ISW komoly és elméleti írásokat közölni, és Murphy törvénye alapján ilyenkor szoktak különösen nagy disznóságok történni a háborúban. Ez a mostani egy olyan hétfő, hogy még Murphy törvénye sem érvényes: semmiféle különleges eseményről nem számolhatok be a szokásos mészárlásokon kívül.
Jelentem, ma nincs jelentés. Illetve van, csak sajnos nem nevezhető annak a minden részletre kiterjedő, gondosan ellenőrzött harctéri hírösszefoglalónak, amit mindenki megszokott, ugyanis az ISW a lehető legrosszabb pillanatban döntött úgy, hogy „elemző különkiadást” ír az események összefoglalója helyett.
Szemelgessünk, aztán folytatom a dolgomat, amit már megint két hete hagytam félbe. Origo, mi más, és nem én kezdtem, hanem Szele Tamás barátom, előtte Iványi Gyuri barátom, én folyamatosan, és mi mindnyájan minek.
Ma elég sok dologgal kell foglalkoznunk, valósággal záporoznak a hírek, de mivel van olyan is, ami magyar vonatkozású, azt vesszük előre: röviden és pontosan fogalmazva Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere megint orosz provokáció áldozata lett, csak most meglehet, hogy nem vette észre, mint az előző alkalommal, miszerint szélhámossal beszél. Bár egyesek szerint ez még az első provokáció.
Ami tegnap még csak valószínűnek tűnt, ma kezd bizonyossággá válni: élénkülnek a harcok Ukrajnában, bár nagyon sajátosan. Úgy tűnik, mindkét fél szeretné meghatározni, hol legyenek fontos és nagy ütközetek, csak míg az oroszok ezt az egyik helyen szeretnék, az ukránok a másikon, szóval még a végén el fognak csatázni egymás mellett.