Független sajtótermék
Khamenei nem hajlandó kimozdulni álomvilágából, melyben Irán egy gazdag regionális hatalom, az országban rend van és csak a nyugati ügynökök lázításának köszönhetően tüntetnek a megtévesztett vagy lefizetett diákok. Nagyon keserű lesz az ébredés ebből az álomból, de egyelőre még alszik, mint a Nagy Cthulhu és nem is kívánja kinyitni a szemét.
Ma kevés a hír Iránból, de ami mégis van, legalább borzalmas. A tüntetések takaréklángon ugyan, de zajlanak – lévén, hogy a labdarúgás Iránban nagyon népszerű, tegnap csak az ment el tiltakozni, aki nem sportrajongó, ez magyarázza, hogy viszonylag kevés demonstrációról lehet beszámolni.
Irán vezetése minimum megosztott abban a kérdésben, hogy mihez kezdjen a folyamatos tiltakozásokkal, a tiltakozók már annál kevésbé megosztottak céljaikban: ők a klerikális rendszer bukását, majd egy új, világi államformát szeretnének.
Iránban kevés dolog változott tegnap óta, ami mégis, az sem a javára: a keményvonalasok sürgetik az elfogott tüntetők halálos ítéleteinek meghozatalát és végrehajtását, a tüntetők, tiltakozók szervezkednek, legközelebb 11-én várható nagyobb megmozdulás, közben pedig megjelentek a parazita szervezetek is, melyek ki akarják használni a demonstrációk népszerűségét.
Khamenei rezsimje minden jel szerint vérfürdőre készül, ami súlyos hiba lesz: a saját halálos ítéletüket jelenti majd, de nem érdekli őket, megátalkodottan ragaszkodnak a megtorláshoz. Rossz hírek érkeznek Iránból, körülbelül ezer letartóztatott tiltakozót ítélhetnek halálra olyasmiért, amiért máshol még pénzbírság sem járna.
Khamenei rendszere egyre elvetemültebb módszereket vet be, mint majd látni fogjuk, már a holtakat sem hagyják nyugodni, de a vele szemben állók indulatait ez csak felkorbácsolja: a rendszer bukása elkerülhetetlennek tűnik, már a mérsékeltebb kormánypárti politikusok is kompromisszumkeresésre szólítják fel a vezetést, de mindhiába.
Teherán továbbra is háborúra készül, csak még azt nem döntötte el Khamenei, hogy kit támadjon meg: Szaúd-Arábiát vagy mégis inkább Azerbajdzsánt, bár mindkét esetben parázs fogadtatásra számíthatna. Az azeri hadsereg morálja a karabahi sikerek után igen magas, a fegyverzete is megfelelő – de Szaúd-Arábiát sem kell félteni.
Iránban megint változott a helyzet. Tegnap még reálisabbnak tűnt annak a veszélye, hogy az elfogott tüntetőket ítélik halálra tömegével, bár ez ma sem elképzelhetetlen, sőt – ellenben sokkal riasztóbb, hogy Teherán már Szaúd-Arábiát és az iraki Kurdisztánt fenyegeti nyílt háborúval. Amire természetesen meg is érkezett az Egyesült Államok reakciója.
Az ember azt hinné: Iránban már nem fajulhat el alaposabban a helyzet, de téved, Kahmenei rendszere hasonló más, ismerősebb politikai rezsimekhez, mindent képes fokozni, mindig van benne lejjebb. Most éppen legalább ezer nyilvános politikai kirakatperre és kivégzésre készülődnek, melyek egészen biztosan minden eddiginél agresszívabb reakciót fognak kiváltani Irán népéből.
Iránban egyre több a halott, egyre véresebbek az összecsapások a rendszer biztonsági erői és a tiltakozók között, és egyre távolodik a társadalmi megbékélés lehetősége.