Független sajtótermék
Hétfő van, ilyenkor az ISW szokás szerint elméleti napot tart, melynek tárgya ma az orosz diplomáciai dezinformációs tevékenység. Aláhúznám, hogy nem a propaganda, amivel a szélesebb néptömegeket vezetik az orruknál fogva, hanem a diplomáciai dezinformáció, a hazugságoknak, féligazságoknak, túlzásoknak az a keveréke, amivel Ukrajna külpolitikai helyzetét próbálják nehezíteni.
Ez a mai második rész igen rövid lesz, összesen egy hírről szól, és azt is inkább továbbgondolja, mint elemzi: mi lenne, ha egy természeti csapás miatt ez az egész háború értelmét vesztené? Tovább vívná Vlagyimir Vlagyimirovics? Vagy igen, mert addig van hatalmon, míg tart, vagy nem, mert nem tudná megmagyarázni, mit akar vele elérni.
A harcok kicsit sem csitulnak, és ha igaz, nem is fognak, mégpedig nagyon sokáig: a jelek arra mutatnak, hogy Putyin elhúzódó, területfoglaló háborúra készül, ami akár évekig is eltarthat. Erre utal az is, hogy tegnap eredményként említette a megszállt területek annexióját, amit ma Peszkov sajtószóvivő letagadott, mint csillagot a Kremlről, de épp ők tették közzé egy nappal korábban a Putyin-beszéd leiratát…
Ma eléggé szerteágazó hírekről tudok beszámolni, lesz közöttük hamis reményt keltő, lesz olyan, ami igen jó, ha igaz, és lesz végül olyan horror is, amit tényleg csak felnőttek olvassanak, mert bizony elég borzalmas. Nem a legszörnyűbb, ami ebben a háborúban előfordult, de azért ettől is kinyílik minden bicska minden zsebben.
Nem könnyű most, mikor a harctereken zajlik az élet, olyan híreket összeszedni, amik inkább a hátországi hangulatot mutatják be, de azért sikerül. Persze, ezek is mind a háborúról szólnak, mint mostanság minden, csak épp nem katonai jellegűek – bár még ez sem teljesen igaz.
Előre szólok, hogy ennek az írásnak a vége nem ajánlott kiskorúaknak és érzékeny lelkeknek. Ordító a különbség a háborús propaganda világa és a valóság között, az embernek főként akkor támad ordítani kedve, mikor egy-egy hírnek utánanéz.
Nevezetes a mai nap, nem csak azért, mert pont ma fél éve támadta meg Oroszország Ukrajnát, de ma van az ukrán függetlenség ünnepe is, minek következtében különös óvatossággal figyelik a kijevi légteret: rakétatámadásoktól tart az ukrán hírszerzés, és meglehet, okkal, igazán jellemző volna, ha ebből az alkalomból az orosz hadsereg megpróbálna csapást mérni az ünneplő fővárosra.
Az ukrajnai harcok kicsit sem enyhülnek, Oroszország nem hátrál tapodtat sem, haladni meg nem tud, tehát állnak a frontvonalak, a hangulat meg – főként a Krímben – a mélypont felé közelít, de Szevasztopolban is kiosztották már a tisztikarnak a vörös ingeket, barna nadrágokat, mert drón csapódott a flotta-főhadiszállás tetejébe, ha kárt nem is tett semmiben.
Az ukrajnai orosz invázió hírei egyre különösebbek: mintha kezdenének kialakulni a háború fókuszpontjai, és nem okvetlenül a harkivi-donyecki-herszoni fronton van mindegyik. Akad olyan – a Zaporizzsjai Atomerőmű – aminek nem is csak lokális a jelentősége, olyan is akad, például a Krím, ami messze esik minden harctértől, mégis fontos.
Oroszország mintha kezdene veszíteni lendületéből az ukrajnai hadszíntereken, de főleg mögöttük: rejtélyes robbanások sorozata rázta meg a Krímet és okozott nagyon komoly károkat a közlekedési infrastruktúrában, ám szerencsére emberéletben kevés kár esett. De szólnak a fegyverek minden fronton, mozgásba lendült a háború.