Független sajtótermék
Irán gondjainak se szeri, se száma, de a legújabb az, hogy elképzelhető, miszerint az egész országot – vagy legalábbis nagyon nagy részét – egyszerűen elnyeli a föld. Erről eddig nem volt szó, se ott, se máshol, de tekintsük intő példának: így jár az, aki elhanyagolja a környezetvédelmet és a vízgazdálkodást. Bár a végromlás talán még elkerülhető.
A harctereken mérsékelt csatározások folynak, ugyanis az ukránok az emberélettel spórolnak, az oroszok a hadianyaggal, a hátországban most nem estek nagy károk, mert Putyin belenézhetett a rakéta-leltárba és azonnal lefújta a tömeges csapásokat, mért még vagy három-négy olyan, mint az október tizedikei volt, és kifogynak mindenükből.
Fontos hírek ma is vannak, mint mindig, csak szenzációk nincsenek. Akad ma találgatás, vita, kitelepítés, hamis vád, manipuláció és személyiségi jogokkal való visszaélés – de szenzációt most nem tudnék mondani és talán így is van ez jól. Kezdjük a találgatásokkal.
Ha az ember felüti a mai orosz nyelvű sajtót, először az az érzése támad, hogy váratlanul kitört a béke, meglepetésszerűen véget ért a háború, ugyanis minden a tegnapi tanévnyitóról szól, ahogy annak egy normális világban lennie is kéne szeptember másodikán. Aztán elolvassa az ember azokat az írásokat és elillan a remény. Még háború van.
Oroszország agresszivitása egyre nő, önérzete még inkább dagad, hadseregének létszáma viszont lassú ütemben bár, de csökken. Így inváziós terveit előbb-utóbb kénytelen lesz lehetőségeihez igazítani, de messze van még az a pillanat: egyelőre tombol a harc és az orosz nemzeti büszkeség, meg persze őrült fenyegetőzések röpködnek a levegőben.
Egyre különösebb dolgok történnek Ukrajnában az oroszok által megszállt zónákban. Mintha ez nem egy szokványos területfoglaló háború volna, ennek kifejezetten nacionalista, oroszosító jellege is van. Bár mondjuk nem csak Ukrajnában történnek furcsa dolgok, hanem Oroszországban, sőt, Belaruszban is: vegyük szépen sorra, miről is van szó.
Ukrajna orosz inváziójának százharmincegyedik napját írjuk, a frontok mozgásban vannak, az események zajlanak, a hegyek vajúdnak, aztán hol egeret szülnek, hol elefántot. Micsoda képzavar – mi egyebet szülhetne egy hegy, mint másik hegyet? Bár ebben a háborúban minden lehetséges.
Az ukrajnai orosz invázió kilencvenhetedik napján ott tart, ahol a kilencvenhatodikon tartott és a kilencvennyolcadikon fog: dúlnak a harcok, semmi sem dőlt még el, a háború hosszú lesz és véres.
Oroszország Ukrajna elleni inváziója több szempontból fordulóponthoz érkezett, és meg kell mondanom, a lehető legrosszabb jelek mutatkoznak. A megszállás eseményei ürügyként szolgálhatnak egy nyíltan véreskezű zsarnokállam kiépítéséhez, aminek már végképp nem lesz köze a világ többi részéhez. Ennek a jogi alapjai már formálódnak.
“Szele Tamás: Terminátorok, hóhérok, tábori becsüsök” bővebben
Az Ukrajnában zajló háború kaotikus képet mutat. Egyfelől világosnak tűnik, hogy az offenzíva egyik fő célja Kijev elfoglalása (és talán egy bábkormány hatalomba segítése), másfelől azonban kissé érthetetlen, mik az egyéb célkitűzései.