Független sajtótermék
Egyre aszimmetrikusabb ez a háború, egyre kevésbé hagyományos, már misztikus elemek is keverednek belé, bár szerencsére csak a propaganda szintjén: pár éve senki sem gondolta volna, hogy a kijev-pecserszki ősi barlangkolostor bérleti joga komoly háborús tényező lehet. Pedig az, és ki is használja a Kreml sajtója alaposan.
Ha tegnap azt hittük, Prigozsinról kiderült, hogy beborult, ma még roszabbul áll a szénája: már nyíltan vádolják azzal, hogy Putyinnal próbál versenyre kelni, holott csak Zelenszkijjel akart, vele is kötekedésből. Jevgenyij, Jevgenyij álltál volna inkább Anyeginnek, mint hadvezérnek, jobban jársz, most már csak Afrikába futhatsz, ha a cár atyuska megharagszik.
Senkit sem áltatnék azzal, hogy ma akár csak kicsit is csendesebbek lettek volna a harcok, legfeljebb sok újat nem lehet róluk mondani. Ott zajlanak, ahol tegnap is, senki sem ért el komoly területi nyereséget, jószerével komolytalant sem, mindkét oldalon hullanak a harcosok, ahogyan eddig is és mintha mindenki kezdene kicsit – vagy nagyon – belefáradni az egészbe.
Az amerikai hírszerzés Moszkva-barát lázadás előkészítésének jeleit véli érzékelni Moldovában, ami bizony nem lehetetlen, mármint az, hogy Moszkva szervez ott valamit. Moszkvában és általában az Oroszországi Föderációban viszont zavartalanul folyik az esztelen pénzpazarlás, most éppen olyan helyeken építenek védvonalakat, ahova sosem jutnak el a harcok.
Míg a harcoló orosz alakulatok apránként kóstolgatják Bahmutot, mindig egy-egy falatot lekanyarítva belőle, mert még forró, Oroszország az idei legsúlyosabb tömeges rakétatámadást hajtotta végre Ukrajna ellen tegnap. Csak épp minden jel arra mutat, hogy a támadás célja elsősorban nem az ukrán infrastruktúra rombolása volt, hanem az orosz ultranacionalista-militarista körök megnyugtatása.
Bahmut jelenleg félig orosz, félig ukrán kézen van, a város két felét a Bahmutka folyó választja el és a harcok még nagyon sokáig elhúzódhatnak. Ha megérkezik ukrán részről az ígért erősítés, könnyen elképzelhető, hogy Prigozsin mégis ott tölti az egész tavaszt, mert nem fog továbbjutni – és ha elfoglalja a várost, nem fog tudni mit kezdeni vele.
Bahmut ostroma olyan, mint a létező szocializmus volt: lehet, hogy Oroszország számára az benne a legpocsékabb, ami utána jön. Zelenszkij most mindenképpen meg szeretné védeni a települést, hogy az orosz hadsereg ne foglalhasson el könnyen néhány kulcsfontosságú donbásszi várost, de meglehet, felesleges az aggodalma: valószínűleg erre nincs is eszköze és lehetősége az oroszoknak.
Akárhogy is vélekedtünk eddig, Bahmut sorsa még mindig nem dőlt el véglegesen. Illetve, az valószínűleg eldőlt, hogy Ukrajna feladja, az nem világos még, hogy előbb vagy utóbb: ugyanis minél elitebb alakulatokat vet be az orosz hadsereg a város ostromában, annál fájóbb veszteségeket képesek nekik okozni. Szóval, nem kizárt, hogy még egy darabig eltartanak ott a harcok.
Hétfő van, így az ISW újból elméleti napot tart, de ideje is, mert változik a harci helyzet. Mivel az ukrán kivonulás Bahmutból már majdnem kész ténynek tekinthető (bár a részletei még nem tisztázottak) azzal foglalkozott ma Grace Mappes, Riley Bailey, Kateryna Stepanenko, Nicole Wolkov, és Frederick W. Kagan, hogy ennek mik lehetnek a következményei.
Bakhmutban már csomagol az ukrán hadsereg, a város – mint hadszíntér – megtette a magáét, épp elég orosz harci kapacitást kötött le és morzsolt fel, a civil lakosságot még időben sikerült evakuálni (kevés kivétellel, akik oroszbarátok és maradni akartak), most már nem érdemes védeni azt a kősivatagot, rommezőt, bár lefogadom, hogy nem teljesen ingyen fogják feladni a települést.