Független sajtótermék
A harcok változatlan hevességgel tombolnak Bakhmut körül, míg Putyin bonyolult táncot lejt a Kreml tükörsima márványpadlóján a milbloggerekkel, Peszkov lágy hegedűszavára. Közben Olaf Scholz, mint az est fénypontja, elhiszi, hogy az orosz nukleáris eszkaláció Ukrajnában valószínűtlen, mutatványát a bojárok vastapssal jutalmazzák és virágokat meg bonbont küldenek az öltözőjébe.
A harcok kicsit sem csitulnak, és ha igaz, nem is fognak, mégpedig nagyon sokáig: a jelek arra mutatnak, hogy Putyin elhúzódó, területfoglaló háborúra készül, ami akár évekig is eltarthat. Erre utal az is, hogy tegnap eredményként említette a megszállt területek annexióját, amit ma Peszkov sajtószóvivő letagadott, mint csillagot a Kremlről, de épp ők tették közzé egy nappal korábban a Putyin-beszéd leiratát…
Ha röviden össze akarom foglalni a friss (és ellenőrzött) háborús híreket, azt mondom, hogy szokás szerint minden másképpen van. A harcok zajlanak, a lőszer fogy, az emberek hullanak, de különösebb eredmény nélkül, Putyin áthajtott a kercsi hídon, remélem, legközelebb úsznia kell majd, de mint sportember, bizonyára attól sem ijed majd meg, maximum az aknákat nem fogja szeretni.
Ma megint meglepett minket az ISW: míg tegnap az volt a baj, hogy nem volt a legfrissebb a napi jelentés, ma már rövidített is, tekintettel valószínűleg a Mikulásra, vagy nem tudom, mire, de tény, hogy a tegnapi eseményeket összefoglalták igen kurtán, és ennél többet ma nem kapunk.
Kezdjük azzal, hogy szegény ember szándékát boldog Isten bírja. Másként: ember tervez, Isten végez. Ez mindig igaz, de háborúban tízszeresen így van. Ma, lévén hétfő, vagy egy átlagos napi jelentésre számíthattunk az ISW részéről, vagy arra, hogy megint elsül Kagan professzor úr tolla és kapunk egy kis hadászati továbbképzést.
Úgy tűnik, Nyugaton van még ember, aki képes és hajlandó lenne használt autót venni Vlagyimir Putyintól, és ez nem más, mint Macron francia elnök – nos, lelke rajta, de ne akarja egész Európával, főleg ne az egész világgal megvétetni azt a gyanús járművet. Mindenesetre egyedül ő hiszi el Lavrovnak, hogy Oroszország szívességet tesz azzal, ha tárgyalóasztalhoz ül.
Talán sosem tombolt még véresebben a háború, főleg Bakhmut környékén, de az orosz diplomácia boszorkánykonyháján is gyanús löttyök forrnak, zubognak: nagyon úgy néz ki, hogy ezt a harcot kizárólag fegyverrel nem lehet megnyerni sem, elveszteni sem, abbahagyni sem, szükség lesz a politikára is – csak hát pontosan tudjuk, mennyire tartja be Oroszország az ígéreteit és az általa kötött szerződéseket. Semennyire.
A harcok nem enyhülnek, sőt, erősödnek, Lukasenko politikai machinációi valószínűleg kizárólag azt a célt szolgálják, hogy az ukrán hadsereg egy része nem mozdulhasson a fehérorosz határról, de támadni nem fog, a jelek viszont arra mutatnak, hogy újabb dicső orosz visszavonulás készülődik, ezúttal Zaporizzsjában, ami viszont a háborút is eldöntheti.
A Bakhmut körül dolgozó vérszivattyú és zajló anyagháború állapota azt mutatja, hogy az orosz hadsereg egy módját ismeri a háborúnak: a lassú, nagyon véres és mindent elpusztító előrenyomulást, kerüljön, amibe kerül. Kérdés, hogy fogják-e győzni emberrel és hadianyaggal, valamint hosszú távon megéri-e nekik Bakhmutért aránytalanul nagy áldozatokat hozni.
Bakhmut környékén teljes a zűrzavar, minden forrás mást mond, szinte lehetetlen megállapítani ebben a hírkáoszban, mi a helyzet – az oroszok talán, de csak talán minimális előnyre tettek szert, de olyan áldozatok árán, amelyek kétségessé teszik Bakhmut bekerítésének sikerét. A területen első világháborús típusú lövészárokharc látszik kialakulni, aminek rengeteg áldozata lesz.