Bolond lenne, mármint Kína és mármint Tajvant, írta pár napja egy igen nagyrabecsült exbankár barátom. Saját chipgyárát, és mindazt, ami nélkül modern technika jószerivel nem létezik.
Gaál Péter: This is not America (a mosoly)
Gaál Péter: Egy ló és más semmi
Olyan végtelenül unalmas. Nem a háborúra, vagy az itthoni háborodottakra mondom, hanem a kommentekre, legyenek újságírói, elemzői, vagy olvasói kommentek. Mindegy.
Gaál Péter: A short good-bye
Nos, kedveseim, ez az év is a vége felé közeledik. Hogy nekem hányadik, le se merem írni. Meg számszerűleg mindegy is.
Gaál Péter: Lefagy a lónak a szarva
Drámai a helyzet. Esik a hó. Decemberben soha ilyen nem fordult elő. Lefagy a lónak a szarva, mondaná a nagymamám. Megfejeli ezt a rendkívüli hideg, jelen pillanatban a mínusz két fok, ami alig valamivel nulla fölé emelkedik majd a nap folyamán.
Gaál Péter: Hóc, hóc, katona
A probléma a következő: az idők során népek, emberek, előttük állatkák, még előttük egyszerű organizmusok, még előttük, s ezen közben földrészek, tektonikus lemezek, kőzetek kavirnyáltak ide-oda, s még fognak is kavirnyálni.
Gaál Péter: Marxista
„Nem vagyok marxista”, írta Szele Tamás barátom egy – Dinnyés Józsi halálához fűzött – posztjában. Mást is írt, általában őt se ússzuk meg röviden, ahogy engem se, neki is felpanaszolták már, nekem is, mindegy, ha valakinek sok, hagyja abba ott, ahol akarja, vagy el se kezdje.