Független sajtótermék
Ma van épp három hónapja annak, hogy Oroszország hadüzenet nélkül megtámadta Ukrajnát, inváziós, területszerző, agresszív céllal és a harcok nem csitulnak, ellenben a helyzet egyre bonyolultabb a harctereken és a hátországokban egyaránt.
Oroszország Ukrajna elleni inváziójáról egyre sötétebb hírek érkeznek, lassan ott tartunk, hogy már nem csak a megtörtént, de a várható tömegmészárlásokról is lehet tudósítani…
Ma megint a Kijev környéki mészárlásokkal kell foglalkoznom, ugyanis a történelem egyik legaljasabb rágalomhadjárata kezd kibontakozni az ügy körül, ami a leghidegvérűbb, legtárgyilagosabb embert is felháborodásra készteti, és egyúttal lerántja a leplet Oroszország egyetlen valódi csodafegyveréről: a dezinformációról, magyarul hazugságról.
“Szele Tamás: Hazugságpolitika és hazugságdiplomácia” bővebben
Ma szinte teljes egészében a Kijev környéki mészárlásokról próbálok beszélni, de sajnos a tegnapi események fényében szót kell majd ejtenem a magyar vonatkozásokról is, mert – vannak.
Hölgyeim és uraim, rossz hírrel kell szolgálnom ezen a reggeli órán: amitől tartottunk, abban már benne is vagyunk. Tegnapról mára virradó éjszaka az Orosz Föderáció hadüzenet nélküli támadást intézett Ukrajna majdnem teljes területe, de legalábbis nagyobb városai ellen. A világpolitikai helyzet már nem kritikus, annál már sokkal rosszabb.
Olcsó, bár frappáns poén lenne úgy kezdeni ezt az írást, hogy „Putyin úgy megy, mintha jönne” bár voltaképpen erről is van szó.
Ha nem a bőrünkre menne ez a játék, azt mondanám: olcsó kutyakomédia, dőljünk hátra, kérjünk egy kávét és próbáljuk meg élvezni. De a jelenleg kialakuló világpolitikai – tehát már messze nem orosz–ukrán – válság bizony az egész bolygót sodorja vészhelyzetbe, ezzel a szándékkal is idézték elő, és pillanatnyilag semmi esély nem mutatkozik a megoldásra.
Nehéz nap, volt a tegnapi, német kollégákkal dolgoztunk egy dokumentumfilmen, ráadásul terepen, hidegben, szélben, sárban – a munkát sikerült kifogástalanul elvégezni, nem is panaszkodtunk, de akadt közben pár felejthetetlen pillanat. Pár olyan, ami rávilágít, miért nem értenek minket Európában.
Ennek az írásnak elvben csak annyi az apropója, hogy igen nagyot röhögtem volt, mikor megláttam, hogy a szélsőjobboldali-mindenellenes romániai AUR párt egyik elnökét, kettő van nekik a biztonság kedvéért, Iaşi (akinek úgy tetszik: Jászvásár) főterén egy vele egyet nem értő úriember leöntötte kék tintával, mely előnyösen befolyásolta megjelenését.