Független sajtótermék
Csak egy kis fantáziálgatás, szívükre ne vegyék. Önök, kedves Olvasók, annyi mindent elfogadtak már, hogy eggyel több vagy kevesebb nem fog megkottyanni. Elfogadnák a királyságot is, amiben nincs is semmi rossz, ha autentikus. Ha háromszáz? dehogy, legalább hatszáz évvel ezelőtt lenne most.
Ma sok hírünk lesz az összefoglaló második részében és egy közös van bennük: nem kellemesek. Sőt, többnyire borzalmasak, ezért előre szólok: kiskorúak és gyengébb idegzetűek ezt a mai részt nyugodtan hagyják ki, és az erős idegzetű, edzett emberek is tartsanak a kezük ügyében egy féldeci töményet, biztos, ami biztos. Megvan? Akkor vágjunk bele.
A Nagy Harkivi Menekülés felborította az orosz belpolitikát és némiképp az ukránt is: egymást követik a botrányok, egymás után derülnek ki örökre eltemetettnek hitt államtitkok, tévedések, hibák: az orosz közhangulatnak ez kicsit sem használ, de korai volna még megjósolni a várható következményeket.
Ma van épp három hónapja annak, hogy Oroszország hadüzenet nélkül megtámadta Ukrajnát, inváziós, területszerző, agresszív céllal és a harcok nem csitulnak, ellenben a helyzet egyre bonyolultabb a harctereken és a hátországokban egyaránt.
Oroszország Ukrajna elleni inváziójáról egyre sötétebb hírek érkeznek, lassan ott tartunk, hogy már nem csak a megtörtént, de a várható tömegmészárlásokról is lehet tudósítani…
Ma megint a Kijev környéki mészárlásokkal kell foglalkoznom, ugyanis a történelem egyik legaljasabb rágalomhadjárata kezd kibontakozni az ügy körül, ami a leghidegvérűbb, legtárgyilagosabb embert is felháborodásra készteti, és egyúttal lerántja a leplet Oroszország egyetlen valódi csodafegyveréről: a dezinformációról, magyarul hazugságról.
“Szele Tamás: Hazugságpolitika és hazugságdiplomácia” bővebben
Ma szinte teljes egészében a Kijev környéki mészárlásokról próbálok beszélni, de sajnos a tegnapi események fényében szót kell majd ejtenem a magyar vonatkozásokról is, mert – vannak.
Hölgyeim és uraim, rossz hírrel kell szolgálnom ezen a reggeli órán: amitől tartottunk, abban már benne is vagyunk. Tegnapról mára virradó éjszaka az Orosz Föderáció hadüzenet nélküli támadást intézett Ukrajna majdnem teljes területe, de legalábbis nagyobb városai ellen. A világpolitikai helyzet már nem kritikus, annál már sokkal rosszabb.
Olcsó, bár frappáns poén lenne úgy kezdeni ezt az írást, hogy „Putyin úgy megy, mintha jönne” bár voltaképpen erről is van szó.
Ha nem a bőrünkre menne ez a játék, azt mondanám: olcsó kutyakomédia, dőljünk hátra, kérjünk egy kávét és próbáljuk meg élvezni. De a jelenleg kialakuló világpolitikai – tehát már messze nem orosz–ukrán – válság bizony az egész bolygót sodorja vészhelyzetbe, ezzel a szándékkal is idézték elő, és pillanatnyilag semmi esély nem mutatkozik a megoldásra.