Független sajtótermék
Nem mondom, csábított ma a gondolat, hogy a magyar államfő megválasztásával foglalkozzak inkább, latolgassam, vajon kit választanak majd meg az egy lehetségesből, de van egy olyan érzésem, hogy ez az esemény jóval kevésbé befolyásolja a sorsunkat, mint az Ukrajnában jelenleg is zajló orosz megszállás, tehát a háború hírei fontosabbak.
Elég fura helyzetben vagyok, ugyanis ma megyek harmadszor beoltatni magamat, előtte kell végeznem a napi munkával, és nem csak az általános oltáshelyzetet kellett áttekintenem, de épp most futott be hozzám Szakács Árpád oltásellenes beszéde is, amit a Mi Hazánk szombati tüntetésén mondott el.
Nehéz helyzetben van a sajtómunkás megint, mivel épp ezekben a pillanatokban változik a helyzet, a legfrissebb járványügyi adatok kicsit sem megnyugtatóak – 10 767 új fertőzöttet igazoltak, ezzel a járvány kezdete óta összesen 987 199 főre nőtt a beazonosított fertőzöttek száma. Elhunyt 131 beteg, így a halálos áldozatok száma 32 645 főre emelkedett.
Mivel ma nincsenek szenzációk, csak kisebb hírek, a tömkelegekről fogok írni, meg általában, az emberi ostobaságról. Mondjuk bőven van miről, de azért nézzünk körül, mert hátha nem csak az derül ki, hogy ostobák vagyunk, hanem az is: mitől vagyunk azok?
Régen nem írtunk már járványügyi híradót, és le merném fogadni, hogy nem is hiányolta senki: azonban a helyzet kezd úgy alakulni, hogy most megint be kell számolni a pandémiával kapcsolatos hírekről, ugyanis erős romlásnak indultak a statisztikai adatok, és a kormányon kívül mindenki szeretne tenni ez ellen. Vagy majdnem mindenki.
Vannak hírek és vannak olyasmik, amik a megszólalásig hasonlítanak a hírre, csak sajnos megszólalnak, és kiderül, hogy nem azok. Mára mindkét kategóriából jutott, van, ami lényeges, van ami annyira lényegtelen, hogy magam is csodálom, felnőtt emberek miért foglalkoznak vele.
Ma, mikor az ország politikus csizmadiái azon tanakodnak, hogy 2021. október 23-a 2022–ről szól-e vagy 2006-ról (csak abban teljes az egyetértés, hogy 1956-ról semmikép sem szólhat) a sajtómunkás fáradtan legyint, nem vegyül közéjük, kiválik és, hogy helyét megállja, valódi hírt keres, azzal foglalkozik.
Mivel a minap Orbán Viktor nem a pávatáncot járta el Brüsszelben, hanem a kardtáncot, vele most nem érdemes foglalkoznunk, neki majd elhegedüli a nótáját az Ursula von der Leyen meg a Mark Rutte, foglalkozzunk inkább a világjárvány híreivel.
Így jár, aki túl sikeresen jósolgat, pont így, ahogy én: tegnap már viszonylag pontosan leírtam előre, milyen enyhítések bejelentése várható ma (mondjuk azt is melléírtam, miért), milyen feltételhez fogják kötni, ma már csak ismétlő foglalkozást lehetne tartani ebből a témából, mert szó szerint bevált a jóslat.
A kuruzslást, vagyis a jogosulatlan orvosi, gyógyszerészeti tevékenységet mindig büntették, bár régebben kicsit szigorúbban, most egytől három évig terjed a büntetési tétele: járvány idején azonban teljesen megértenék némi súlyosbítást. Például abban az esetben, amiről szó lesz.