Független sajtótermék
Akkor tehát megkezdődött, legalábbis az ISW szerint az a bizonyos nagy, meghatározó, de minimum egész estét betöltő orosz offenzíva, aminek én annyiban örvendek, hogy nem fogja minden ismerősöm megkérdezni tőlem: „Mikor indulnak?” A jelek szerint elindultak, még akkor is, ha nagyon messzire nem jutottak. Meglehet, kissé elhamarkodták a rajtot.
Moszkvában a jelek szerint készül a Nagy Einstand és Prigozsin támogatja: mivel az orosz elit nagy része nem rajong a háborúért, ám vagyonos, az orosz hadiipar pedig rajongana érte, de nem vagyonos, Putyin egyre kevésbé burkoltan jelzi, hogy változtat ezen a helyzeten és a hadiiparnak juttatja a gazdasági elit vagyonát, aztán nézhetik magukat az oligarchák.
A harcok nem enyhülnek, sőt, erősödnek, Lukasenko politikai machinációi valószínűleg kizárólag azt a célt szolgálják, hogy az ukrán hadsereg egy része nem mozdulhasson a fehérorosz határról, de támadni nem fog, a jelek viszont arra mutatnak, hogy újabb dicső orosz visszavonulás készülődik, ezúttal Zaporizzsjában, ami viszont a háborút is eldöntheti.
A Bakhmut körül dolgozó vérszivattyú és zajló anyagháború állapota azt mutatja, hogy az orosz hadsereg egy módját ismeri a háborúnak: a lassú, nagyon véres és mindent elpusztító előrenyomulást, kerüljön, amibe kerül. Kérdés, hogy fogják-e győzni emberrel és hadianyaggal, valamint hosszú távon megéri-e nekik Bakhmutért aránytalanul nagy áldozatokat hozni.