Szele Tamás: Kínai nyelvlecke

Aki azt állítja magáról, hogy tud kínaiul, az elképzelhető, hogy nem tudja, mit beszél. Még abban az esetben is, ha egyébként kínai. Ha magyar, akkor az a helyzet, hogy kevés és kiváló akadémikusunkat, tolmácsunkat, műfordítónkat kivéve az ember nem tud kínaiul, hanem tanult kínaiul.

“Szele Tamás: Kínai nyelvlecke” bővebben

Gaál Péter: Holnapután

Nono. Akarni kici pofon?

Nem, professzor úr.

Akkor még ecce: hoty mondja tantárgy, legfontosabb?

– „A népi eszme piacgazdasági megvalósulása a Kínai Kommunista Párt iránymutatásainak tükrében”.

Natyon jó! És még mit mondja? “Gaál Péter: Holnapután” bővebben

Gaál Péter: Ne b.ssza meg a b.sszameg

Ma vagy holnap elérjük a két és fél milliós beoltottságot: este tízig tarthat az ordítozás az ablakom alatt, fél tízig várhatom a bolt előtt, hogy pár tucatmagammal összeszuszogjunk a kenyereknél, a többi azalatt üres (az emberek többsége általában ugyanazt az útvonalat járja be a közértben).

“Gaál Péter: Ne b.ssza meg a b.sszameg” bővebben

Gaál Péter: Gyeje, csippendél (a beoltás)

Amikor az erdélyi kérdés terítékre került, Göring megjegyezte, hogy ő igazán nem érti sem a magyarokat, sem a románokat, amikor azon vitatkoznak, hogy Erdély most akkor magyar, vagy román, amikor az sokkal inkább német. Volt a Reichsmarschallnak humorérzéke, annyi biztos.

“Gaál Péter: Gyeje, csippendél (a beoltás)” bővebben