Független sajtótermék
Az ukrajnai orosz megszállás hírei most sem vidítóak. Épp ma egy hónapja kezdődött meg ez a véres és teljesen értelmetlen háború, amitől már mindenki kezd megbolondulni és ehhez az sem kell, hogy a harctéren legyen az emberfia-emberlánya.
A naiv, jóindulatú kínai elnököt megdöbbentette, hogy két éve a világtól elszigetelten megőrült orosz kollégája, akit közeli, jó barátjaként ismert, tudta nélkül kínos helyzetbe hozta, és megrohanta a mártír Ukrajnát. A pekingi téli olimpiát még sikerült botránymentesen befejezni, de ez kizárólag a véletlenen múlt.
“Gál Péter: Se here, se zádé (hetvenhét magyar népmese)” bővebben
Gyakran az az érzése az embernek, hogy a mostani világméretű válság tulajdonképpen egy hatalmas malomjáték, sőt, hipermalom, amiben egymásra épülő csikicsukik működnek és lehetetlen megnyerni, ha Putyin kezd, márpedig ő kezdett.
Ha nem a bőrünkre menne ez a játék, azt mondanám: olcsó kutyakomédia, dőljünk hátra, kérjünk egy kávét és próbáljuk meg élvezni. De a jelenleg kialakuló világpolitikai – tehát már messze nem orosz–ukrán – válság bizony az egész bolygót sodorja vészhelyzetbe, ezzel a szándékkal is idézték elő, és pillanatnyilag semmi esély nem mutatkozik a megoldásra.
Mivel azt tapasztalom, hogy nincs a világnak olyan távoli országa vagy obskurus személye, aki miatt ne esne a sajtómunkásnak egy közepes falka nádi toportyánféreg, ma kerülném az égető alapkérdéseket (ahogy elnézem őket a címlapokon, speciel engem egyik sem éget) és inkább azzal foglalkoznék, hazafi, illetve honleány-é Zsu Ji, avagy mégsem?
Hinni a templomban, vélekedni a kocsmában kell. Ha ógörög volnék, kocsma helyett agorát írtam volna, de hol vannak már azok a szép napok: a magyar kocsmába, jobb esetben bárba, kávéházba jár vélekedni, vagy a sajtóban teszi közzé nézeteit, és ezzel nincs is semmi baj, én is ebből élek. De ne tévesszük össze a nézeteket a hírekkel, mert nagy a különbség.
Tegnapi írásom, melyben egymás mellett vagy inkább egymás után mutattam be az amerikai és orosz álláspontot Ukrajna ügyében (a Meduza.io nyomán) váratlan, bár nem egészen átütő sikert aratott. Ha ez tetszik a nagyérdeműnek, miért ne írjak még ilyesmiket?
Már megint elkerült minket ez a legutóbbi kisbolygó, én nem is értem, mi ez a kupleráj a Naprendszeren belül, senki sem tud célozni? Emiatt aztán ma másféle világvégéről lesz szó, éspedig a populistáról.
„Baljós jeleket lát a béljós” – mondta Cs. G. kolléga mintegy harminc évvel ezelőtt egy rosszul induló vízilabda-mérkőzés elején, és csak ismételni tudom váteszi szavait: más kérdés, hogy már nem egy sportmérkőzéssel, hanem a nyilvánossággal kapcsolatban.
Akkor ma tekintsünk megint Keletre, sőt, a Távol-Keletre – van itthon is baj elég, nyögjük mi is a világméretű élelmiszer-válságot, de akadnak országok, ahol az éhezés évek, sőt, évtizedek óta mindennapos, mint például Észak-Korea. Lássuk, ők mihez kezdenek ezzel a gonddal, hogyan kezelik?