Független sajtótermék
A mai második rész egy igen érdekes, még csak formálódó tervvel foglalkozik, amiről egyelőre nem sokat tudunk, amit mégis, azt pedig nem a legmegbízhatóbb forrásokból, tehát kérek mindenkit, hogy kezelje a továbbiakat maximum lehetőségként, ne vegyük egyelőre készpénznek a venezuelai elnök hőbörgését – ha létezik is a javaslat, biztos, hogy nem az ő fejéből pattant ki.
Iránban annak ellenére mérgesedik a helyzet, hogy kevés most a tüntetés (nemsokára több lesz), ugyanis a Forradalmi Gárda beüzemelte a dezinfomrációs brigádját, rágalmakat terjesztenek a megmozdulásokat szervező fiatalokról – de legalább annyira ostobán teszik, hogy lehetetlenség hinni nekik.
Iránban folytatódnak a kivégzések, tehát folytatódnak a tüntetések is, holott most már elismert hittudósok is jelezték: ezek a halálos ítéletek nem felelnek meg a muzulmán jognak. Sem az indoklásuk, sem a végrehajtásuk. Úgy látszik, az Iszlám Köztársaságot ez esetben kevéssé érdekli maga az iszlám, bár ez arrafelé ritkán vezet jóra.
Mivel a mai hírösszefoglaló első részébe alig jutott hír a sok magvas gondolattól (melyek azonban fontosak voltak), a második részben igyekszem pótolni az elmaradást. Rögtön először vegyük is azt, hogy miben különbözött ez a mai bombázás az összes többitől?
Bolond lenne, mármint Kína és mármint Tajvant, írta pár napja egy igen nagyrabecsült exbankár barátom. Saját chipgyárát, és mindazt, ami nélkül modern technika jószerivel nem létezik.
Azaz fizetne, de azért nem tud, mert ki van zárva a hitelezői bankrendszeréből. Első hallásra észveszejtő nagy öngól. Kölcsönadok neked, és amikor megadnád, büntetésből valahogy megakadályozom, mert haragszom rád. Ki büntet itt, és kit? – csodálkozik az Olvasó.
Oroszország Ukrajna elleni inváziója során beállt némi fordulat a harctéren, mindazonáltal nem becsülném túl a popasznai áttörés jelentőségét: hogy úgy mondjam, annak következményei egyelőre mind feltételes módban vannak, szóval nem érdemes az oroszbarátoknak pezsgőt bontani a hír hallatán.
Az ukrajnai orosz megszállás hírei most sem vidítóak. Épp ma egy hónapja kezdődött meg ez a véres és teljesen értelmetlen háború, amitől már mindenki kezd megbolondulni és ehhez az sem kell, hogy a harctéren legyen az emberfia-emberlánya.
A naiv, jóindulatú kínai elnököt megdöbbentette, hogy két éve a világtól elszigetelten megőrült orosz kollégája, akit közeli, jó barátjaként ismert, tudta nélkül kínos helyzetbe hozta, és megrohanta a mártír Ukrajnát. A pekingi téli olimpiát még sikerült botránymentesen befejezni, de ez kizárólag a véletlenen múlt.
“Gál Péter: Se here, se zádé (hetvenhét magyar népmese)” bővebben
Gyakran az az érzése az embernek, hogy a mostani világméretű válság tulajdonképpen egy hatalmas malomjáték, sőt, hipermalom, amiben egymásra épülő csikicsukik működnek és lehetetlen megnyerni, ha Putyin kezd, márpedig ő kezdett.