Független sajtótermék
Tüzes újévre számít az Iráni Iszlám Köztársaság, fennállása óta a legtüzesebbre és nem lehetetlen, hogy az utolsóra is: könnyen elképzelhető, hogy jövő ilyenkor már más lesz az államforma arrafelé. Mindenesetre a biztonsági erők már készenlétben állnak a ma esti zoroasztriánus tűzünnep előtt, hogy minden esetleges demonstrációt elfojthassanak.
Khamenei és Raisi keményvonalas rendszere most sem tagadta meg magát: az iráni diáklányok mérgezésének ügyében megtörténtek az első letartóztatások, bár keveset lehet tudni róluk, de az eléggé riasztó. Arról van szó, hogy a kormánypárti, rendszerhű letartóztatottakat kihallgatták, aztán hazaküldték, az ellenzékieket kihallgatták és bent tartották.
Iránban tüntetnek a fiatalok és tüntetnek az öregek, tüntetnek a diákok, a tanárok és a nyugdíjasok, férfiak és nők, szülők és gyermekek, egyáltalán, mindenki tüntet az ajatollahokat és a biztonsági erőket kivéve, ugyanis mindenkinek egyformán felkopik az álla. Az országban alig van már élelmiszer, a kikötők előtt horgonyzó hajók viszont tele vannak vele, csak nem lehet őket kirakni.
Az iráni rendszer krízise tovább folytatódik, hiszen tegnap óta nem történt semmiféle csoda, ami helyrehozta volna a sok évtized alatt elkövetett hiba- és baklövés-sorozatot, ami az országot jelen, siralmas állapotába taszította. Mondjuk nehezen is lehetne ilyen mirákulumot elképzelni, meglepően sokoldalú kéne legyen, ahogy az ország válsága is kiterjed az élet minden területére.
Iránban megint a nyomor és a hidzsáb körül forog minden, és az ember eltöpreng: hogy nem képesek az ajatollahok felmérni a makacskodásuk súlyát?
Mindenki készüljön fel ma egy monstre iráni hírösszefoglalóra, rengeteg adattal, ugyanis a CTP csapata véletlenül betévedt a munkahelyére, rápillantott a kihagyott három nap alatt felhalmozódott adattömegre, tompán felnyögött és elkezdte feldolgozni a híreket, egy nap alatt tripla munkát végezve, szóval most egyszerre negyvennyolc tüntetésről kellett beszámoljanak.
Az iráni rendszer továbbra is úgy tesz, mintha nem lenne semmi baj az országban, az ellenség keze kicsit betette a lábát, de majd elrepül fölötte az idő vasfoga. Raisi elnök elutazott Kínába, miután megünnepelte az Iszlám Köztársaság megalapításának 44. évfordulóját, és már kényelmetlenül érezheti magát, mert Hszi Csin-ping elég határozott elvárásokkal fogadta.
“Szele Tamás: Üres zsebbel Teherán Pekingnek is teher ám” bővebben
Már lassan restellem leírni minden nap, de Iránban tovább „fokozódik a helyzet”. Az izraeli légierő támadásai mellett lassan eltörpülni látszik az az egy vagy több dróntámadás, ami tegnap még világszenzációnak számított, a tüntetések is nagy mértékben megélénkültek, ráadásul épp árverezik a közvagyont, az állami tulajdonú ingatlanokat, mert más bevétele nem nagyon maradt az államkincstárnak.
Irán sorsa egyre nehezebbre fordul. Míg a tiltakozók egyre kevésbé bizonytalankodva keresik útjukat, a rendszer valóban tömeges kivégzésekre készül. Legalábbis erre utal az a jogi csűrcsavar, amivel a tüntetéseken való részvételt „Isten elleni harc” helyett „lázadássá” próbálják átminősíteni. Az elsőért ugyanis nem mindig jár halálbüntetés, a másodikért minden esetben kötelező azt kiszabni.
Iránban tegnap véget ért a három napos tüntetés-sorozat, de nemsokára kezdődik az újabb, pár nap pihenő után. A tiltakozások kezdenek egyre szervezettebb formát ölteni, de a rendszer sem hagyja magát: ma kivégezték az első halálra ítélt tüntetőt. Ezzel egy időben Irán esze, a tegnap méltatott titkosszolgálati miniszter, Esmail Khatib Németországot vádolta a demonstrációk szervezésével.