Tartozom egy vallomással: nekem két kamaszkorom volt. Az első akkor, amikor mindenkinek, csak az Nagyváradon, ahol sok minden kimaradt belőle a körülmények, valamint Nicolae Ceaușescu miatt, a másik olyan húsztól huszonkét éves koromig Szekszárdon és részben Budapesten, melynek során mindent bepótoltam, ami addig kimaradt.
Gaál Péter: Játékon kívül
Egy egészen kitüntetett állapot, a „már” és „még” nem között. Köztes lét, hogy Tibetből is plagizáljak valamit. Nem kellene feltétlenül kitüntetettnek lennie, lehetne sima átmenet is, de vannak kivételek. Szerencsés kivételek, lehetne mondani, de ennek csak fele a szerencse. Vagy annyi sem.