Független sajtótermék
Hej, sok pecsenye sül az ukrajnai háború lángjainál, kisebbek, nagyobbak, de egyik sem akkora meg nem is olyan zsíros, mint a Prigozsiné: lassan már nem is attól kell tartani, hogy hatalmi tényező lesz a haramiavezérből, hanem attól, hogy akár még cár is lehet belőle, ha ügyesen forgolódik és a megfelelő helyeken költi a pénzét. Abból meg van neki bőven.
Vonulnak szépen kifelé Herszonból az orosz csapatok, hosszú, tömött sorokban, de meg kell hagyni, legalább rendezetten teszik, nem ész nélkül menekülve, mint ahogy Harkiv és Liman alól futottak, nem is hagynak ott annyi felszerelést. Sőt: azt is viszik, ami nem az övék, mi több, a lakosságot is próbálják magukkal hurcolni, ami szép, régi mongol szokás.
Ukrajnában most is zajlik a háború, bár ma nem sok jelentős harci cselekményről tudok beszámolni, ami van, az sem túl jelentős, de hát nem várhatunk el minden nap egy-egy harkivi áttörést az ukrán fegyveres erőktől, nekik is vasárnap van, érjük be azzal, amit kapunk.
A tegnapi nap a döbbeneté és az indulatos reakcióké volt Oroszország Ukrajna elleni háborújának történetében az orosz mozgósítás bejelentése miatt. A kedélyek ma sem sokkal nyugodtabbak, de mértékadó elemzők szerint nem eszik olyan forrón a kását, mint ahogy főzik, és ezt orosz földön illik megjegyezni.
Ukrajnában nem enyhülnek a harcok, az ukrán offenzíva kisebb sikereket könyvelhet el, melyek azonban az orosz fegyveres erők számára nagyobb kudarcoknak számítanak, de ezen nem lehet változtatni: maguk az oroszok tették magasra a lécet, azt hitték: mindig képesek lesznek átugorni azt. Van, amikor nem megy nekik, például most.
Ukrajnában most is szólnak a fegyverek, de a trend nem változott – az ukrán hadsereg előre megy, az orosz hátra, már, ahol szabad neki, ugyanis elképzelhető, hogy a tegnap még megmagyarázhatatlannak tűnő donbásszi támadásaiknak az az oka, hogy elnöki parancsot kaptak: nem vonulhatnak vissza. Herszonba ilyen nem érkezett, retirálnak is szépen, szervezetten.
Ukrajna folytatja az ellentámadásokat, az oroszok kitartóan hátrálnak, mindenfelé kötéllel fogják a katonát utánpótlásnak, viszik már a nagycsaládosokat is, Kadirov feje megint eldurrant, a kollaboránsok menekülni próbálnak, ahogy közelednek az ukrán csapatok, de nem látják őket szívesen sehol, szóval zajlik a háború új szakasza, ami a harkivi áttöréssel kezdődött.
Ukrajnában a harcok tovább folynak, de az elmúlt nap folyamán már nem számolhatok be akkora területi nyereségekről és veszteségekről, mint korábban: az ukránok mintha levették volna a hétmérföldes csizmát, az oroszok a biztonság kedvéért még magukon tartják a nyúlcipőt, mert sosem lehet tudni. Az ukrán offenzíva előrenyomulása mintha lassulna.
Röviden, pontosan fogalmazva: menekül az orosz hadsereg Ukrajna bizonyos részeiről. Az Izjum környéki front lényegében véve harc nélkül omlott össze, az orosz erők inkább elhagyták a várost, minthogy vállalják az ostrom kockázatát. A háborúnak ezzel még egyáltalán nincs vége, de egy lépéssel közelebb kerültünk hozzá. Egy igen nagy lépéssel.
Különös folyamatok zajlanak az orosz invázió dúlta Ukrajnában, nem kizárt, hogy Izjum környékén katlancsata van kialakulóban, az eddigiekhez képest azzal a finom különbséggel, hogy most az oroszok vannak a katlanban, és az ukránok őrlik fel őket kívülről. Mármint, ha sikerül a teljes bekerítés.