Független sajtótermék
Vasárnap van, a Zóna rutinosabb olvasói már tudják, hogy ilyenkor háztájiban termelem meg az iráni híreket, mert a CTP (Critical Threats Project) pihenőnapokat tart, ma és holnap nem lesz ellenőrzött napi jelentés, de azért iráni sajtó így is van, érkeznek az információk, nem maradunk értesülések nélkül. Legfeljebb a tüntetésekről nem tudok beszámolni.
Iránban folytatódnak a tiltakozások, tüntetések, mintha már a rendszer is kezdené bevallani, hogy valami nincs rendben, persze, nem őszintén: valami olyan magyarázatot próbálnak rátukmálni a lakosságra, hogy az inflációt Amerika okozza, majd az okozott elégedetlenséget kihasználva az Egyesült Államok szervezi a demonstrációkat is, ők ártatlanok.
A mai második rész még mindig Putyin elnök tegnapi beszédéről fog szólni, bár nem a legpozitívabban. Nem volt kis munka végighallgatni (a moszkvai bojárok közül jó páran küszködtek, hogy belé ne aludjanak, és a vége felé már én is kissé furcsán éreztem magam), ráadásul tele volt olyan állításokkal, aminek az ellenkezője sem volt igaz – na jó, velem lehet beszélni. Az ellenkezőjük igaz volt.
Iránban minden eddigi rekordot megdöntött az infláció, egy dollárért most már félmillió rialt kell adni, mármint annak, aki hozzájut, de senki sem jut hozzá. Ez az élelmiszer-ellátáson is meglátszik: a vörös húsok fogyasztása a lakosság körében egy év alatt a felére esett vissza, a nyugdíjasok körében pedig egészen egyszerűen megszűnt. A csirkehús forgalma is visszaesett harmadával: képtelenség megfizetni a húsfélék árát.
Azzal kell kezdenem, hogy elnézést kérek: mivel tegnap karácsony volt, ma sem az iráni, sem az ukrajnai eseményekről nem áll módomban a megszokott részletességgel beszámolni, ugyanis elsődleges hírforrásom, az ISW (Iránnal kapcsolatban pedig az ő égiszük alatt működő CTP) karácsonyi szünnapot tartott.
Ahogy elnézem, valaki itt valamit nagyon, de nagyon félreértett, és most a Gizike szánt, a gőzekének meg már varrják is a menyasszonyi ruhát, igen csinos erőgép lesz majd benne. Olyan tűzről pattant.
Van egy rossz hírem és egy jó. A rossz azt mondja, hogy komoly válság közeleg, amikor nem éhezni fognak az emberek, akkor fáznak majd, a jó viszont azt, hogy egész változatosan fog meggebedni a világunk, többféle módon is, lesz választék.
Törököt fogtam, kérem, nem ereszt. Az ereszt amúgy is a Szájer fogta, róla volt szó épp elég, ez az én törököm a Békemenet, amit szívesen hagynék a búbánatos jófenébe, elvégre sem ingem, sem gatyám – de nem lehet. Ahogy valami mással foglalkoznék, azonnal tesznek valamit, amit nem hagyhatok szó nélkül.