Független sajtótermék
Tüzes újévre számít az Iráni Iszlám Köztársaság, fennállása óta a legtüzesebbre és nem lehetetlen, hogy az utolsóra is: könnyen elképzelhető, hogy jövő ilyenkor már más lesz az államforma arrafelé. Mindenesetre a biztonsági erők már készenlétben állnak a ma esti zoroasztriánus tűzünnep előtt, hogy minden esetleges demonstrációt elfojthassanak.
Iránban folytatódnak az iskolák elleni, vegyi anyagokkal történő támadások és az egekig csapnak az indulatok. Az eddigi bajokra mégis lehetett valamiféle, bár nem feltétlenül kormánypárti magyarázatot adni, például a gazdasági válságra azt, hogy alkalmatlan vezetőket nevezett ki a keményvonalas Raisi kormány, a női jogok megsértésére azt, hogy bigott, vaskalapos vénember áll az ország élén – de erre nincs magyarázat.
Iránban tüntetnek a fiatalok és tüntetnek az öregek, tüntetnek a diákok, a tanárok és a nyugdíjasok, férfiak és nők, szülők és gyermekek, egyáltalán, mindenki tüntet az ajatollahokat és a biztonsági erőket kivéve, ugyanis mindenkinek egyformán felkopik az álla. Az országban alig van már élelmiszer, a kikötők előtt horgonyzó hajók viszont tele vannak vele, csak nem lehet őket kirakni.
Az iráni rendszer továbbra is úgy tesz, mintha nem lenne semmi baj az országban, az ellenség keze kicsit betette a lábát, de majd elrepül fölötte az idő vasfoga. Raisi elnök elutazott Kínába, miután megünnepelte az Iszlám Köztársaság megalapításának 44. évfordulóját, és már kényelmetlenül érezheti magát, mert Hszi Csin-ping elég határozott elvárásokkal fogadta.
“Szele Tamás: Üres zsebbel Teherán Pekingnek is teher ám” bővebben
Iránban nincs nyugalom, sőt: ahogy a helyzet kinéz, még csak most kezdődik a tánc. Ami nem lesz mulatság, főleg nem a rendszer kiszolgálói és vezetői számára: most már összehangolt sztrájkokkal és tüntetésekkel tiltakoznak az őket ért igazságtalanságok és méltánytalanságok ellen a petrolkémiai ipar munkásai. De nem csak ők – minden, egyébként jogos sérelem egyszerre tör felszínre.
Boldog új évet mindenkinek, a Zóna idén is folytatja a munkát. Kicsit akadozva indul a verkli, mert ma például minden megszokott híradás a helyén lesz, de holnap megint elmaradnak az iráni és ukrajnai hírösszefoglalók (az ISW szabadnapot tart), viszont utána visszatérünk a megszokott kerékvágásba.
Iránban csitulnak a demonstrációk és egyre hangosabbak a rendszerpárti, vérbosszút követelő hangok, Khamenei és a Forradalmi Gárda vezetése pedig szorgosan dolgozik egy Azerbajdzsán elleni háborún, de azért az iraki Kurdisztánban is elég feszült a helyzet.
Iránban a tüntetések tegnap kissé csitultak, mától újbóli erősödésük várható. Kezd olyan lenni a hírösszefoglaló, mint a vízállásjelentés: mivel a tiltakozók kommunikációja meglehetősen nyílt, legalább olyan pontossággal meg lehet jósolni a demonstrációk intenzitását, mint azt, hogy a Duna Gönyűtől Mohácsig mikor árad és mikor apad.
Véres volt a tegnapi nap Iránban, ahogyan arra számítani lehetett, és a tiltakozó megmozdulások soha nem látott méreteket öltöttek. A társadalom majdnem minden rétege érintett, és egyre többen gyászolják hozzátartozóikat, akiket a biztonsági erők öltek meg – ugyanakkor a biztonságiak veszteségei is számottevőek. Ez már forradalom.
Olvasóim elnézését kell kérnem, tegnap nem jelent meg a lap, ugyanis technikai akadályok támadtak, melyek mostanra elhárultak. Térjünk tehát vissza a megszokott munkamenethez. Ismertetném a tegnapi nap iráni híreit – a helyzet perzsa földön rossz, de nem reménytelen.