Független sajtótermék
Vegyes lesz ez a mai második rész, sok mindenféle kavarog benne, de hát vegyes, zavaros időket élünk. Ma szóba kerül az új orosz egyetemi tantárgy, ami a tudományos szocializmus helyett valamiféle tudománytalan nacionalizmus akar lenni, elővesszük Ramzan Kadirov újabb agymenését, végül pedig elmesélem, hogy néz ki az, amikor az orosz turista nem repül sehova, de ez 24 dollárjába kerül neki.
Ukrajnában valódi háború zajlik, Moszkvában hatalmi harc, a mozgósítás kíméletlenül zajlik, annak ellenére, hogy menekül előle, ki merre lát vagy tud, Putyinnak pedig ma van a hetvenedik születésnapja, melyet azonban a korábbiakhoz képest minden ceremónia nélkül tart meg. Valahol meg lehet érteni: mostanság nem nagyon van ünneplős kedvében.
Ma megint sok mindenről kell beszélnem, de először is lássuk a tegnapi írásom utóéletét. Az megjelent 16:33-kor, el kellett mennem kicsit itthonról, mikor hazaértem, látom ám, hogy az RTL.hu is méltóztatott foglalkozni „az Ukrinform híre alapján” az üggyel, náluk 18:51-kor jelent meg valami hasonló, mint itt. Vagy inkább: valami nagyon-nagyon hasonló.
Elvileg ezek most nem harctéri hírek kéne legyenek, de úgy alakult, hogy a háromból kettő mégis az: ilyen idők járnak. De legalább mindhárom különösen érdekes, és mindegyiknek utána kellett nézni, hogy teljes pompájukban mutathassam be őket.
Oroszország háborúja Ukrajna ellen valósággal ontja a híreket, olyan mennyiségben, hogy az már majdnem kezelhetetlen: a szegény krónikás meg sem tudja tervezni a munkáját előre, mert mindig történik valami, mindig érkezik olyan hír, ami miatt át kell szerkeszteni az írást.
Ma kicsit harctéribbre sikerül a hírek második része a megszokottnál, de több pohárba is tiszta vizet kell öntenünk, mert már teljes kezd lenni a káosz a célpontok, találatok, fegyverrendszerek, önkéntesek és zsoldosok körül, szóval az első hírt kivéve katonásabb lesz az írás a megszokottnál.
Nem lehet megmondani, milyen irányban, de változik Oroszország ukrajnai inváziója, változik a harcok jellege: mintha egyre gátlástalanabb eszközökhöz folyamodna az orosz fél, különösen Enerhodar térségében, bár az ukrán oldal meg bizonyos mértékű határozatlanságot mutat ebben a hatalmas malomjátékban, ebben az országnagy csiki-csukiban.
Mára sem történt drámai változás Oroszország ukrajnai inváziójában, a harcok dúlnak, ki előrenyomul, ki visszavonul, aztán szerepcsere következik, az orosz erők az „adj, király, katonát” című gyermekjátékot gyakorolják a hátországban, de egyre kevésbé kapnak, az ukránok pedig a sebészi pontosságú céllövészetet gyakorolják a HIMARS segítségével.
Ma negyedik hónapja zajlik az orosz invázió Ukrajna ellen, és ahogy tegnap azt írtam: még sokáig tarthat, úgy írom most, hogy nem kizárt, miszerint látszik valamiféle vége a harcoknak, bár rövid időn belül senki se számítson békére. Viszont mintha fordulna valamiféle kocka, ha hihetünk az ukrán kormány nyilatkozatainak.
Az orosz invázió továbbra is tart Ukrajnában, a harcok ide-oda hullámzanak, békülni nem sokan akarnak: én meg azt számolgatom, hogy az előzményekkel együtt ide s tova már fél éve írok erről a borzalmas eseménysorozatról minden nap, mert nincs más választásom.