Szele Tamás: Véleménygladiátorok, nézetkeselyűk

Ez a mai írás nem lesz túl népszerű, nem is szánom annak, ugyanis a Halálról fog szólni. Igen, Homonnay Gergely elhunyta kapcsán, akivel ismertük egymást, de nagyon felületesen, tehát most nem fogom személyes barátomként emlegetni, hiszen nem volt az.

“Szele Tamás: Véleménygladiátorok, nézetkeselyűk” bővebben

Gaál Péter: Ó, te drága Klementina, csak tudnám, hogy merre jársz?

Nem tudom, mikor érti meg MZP és stábja, hogy a politika és a pártpolitika az kettő, a publikumnak pedig nem azt kell eljátszani, hogy az Othellót alakító színész mit gondol a Desdemonát alakító színésznőről, hanem azt, hogy Othello mit gondol Desdemonáról. Azt viszont hitelesen kell eljátszani.

“Gaál Péter: Ó, te drága Klementina, csak tudnám, hogy merre jársz?” bővebben

Gaál Péter: Önvallomás (az elengedés)

Így mondanák a rendőrségen. Kóbor halála most csak ürügy. Nem rendített meg, ahogy a többi halál se rendít meg: túl sokat láttam belőle, állatot többet, de embert is. Életben, filmen, mindenhogy. Valaha még a földön fekvő alak látványa is megviselt.

“Gaál Péter: Önvallomás (az elengedés)” bővebben

Szele Tamás: Az ügynök halála

Tudom, hogy valami emelkedettet kéne ma írni, hiszen nemzeti ünnep volt, ha már tegnap nem sikerült szépeket mondanom arról a gyönyörűséges felvonulásról. Mentsen, hogy nem is állt szándékomban, aki a dicséretét akarja olvasni, keresse máshol. Ha ugyan találja.

“Szele Tamás: Az ügynök halála” bővebben

Gaál Péter: A viskó

Most már tényleg vissza kell térnem a saját dolgomhoz – ez nem az? kicsit, de valójában nem, bár igyekszem belevonni valamelyest –, mindenesetre még ma van valamennyi időm, és ezzel is edzek. Talán. Kérdés, mire? – ironizál az Olvasó. És tényleg: mire edzünk?

“Gaál Péter: A viskó” bővebben