Független sajtótermék
Hölgyeim és uraim, a mai második rész rendhagyó lesz, csak egyetlen hírről fog szólni, de az ennek a háborúnak az egyik legjellegzetesebb figurájáról szól, akiről többet már nem olvashatunk, ugyanis elhunyt: ünnepélyesen be kell jelentenem, hogy a TASZSZ, a RIA Novosztyi, a Readovka és a Meduza egybehangzó állítása szerint Kirill Sztremouszov halott.
“Szele Tamás: Sztremouszov halála – Herszon eleste” bővebben
Ma a hírösszefoglaló második részébe inkább különös, mint világrengető információk jutottak, de nem is baj, kell néha egy kis nyugalom is. Bár olyan nagyon megnyugtatónak egyiket sem nevezném, de ma nincs horror, nincs mészárlás, nincs kínzás, és már ez is valami az elmúlt napokhoz képest.
Nem akartam ma ilyet írni, de mégis így alakult. Csak ameddig valamelyik kedves Olvasóm ki nem találja, hogy az oroszoknak történő halasztott gázfizetés (is) értünk történik.
Ez a mai írás nem lesz túl népszerű, nem is szánom annak, ugyanis a Halálról fog szólni. Igen, Homonnay Gergely elhunyta kapcsán, akivel ismertük egymást, de nagyon felületesen, tehát most nem fogom személyes barátomként emlegetni, hiszen nem volt az.
Nem tudom, mikor érti meg MZP és stábja, hogy a politika és a pártpolitika az kettő, a publikumnak pedig nem azt kell eljátszani, hogy az Othellót alakító színész mit gondol a Desdemonát alakító színésznőről, hanem azt, hogy Othello mit gondol Desdemonáról. Azt viszont hitelesen kell eljátszani.
“Gaál Péter: Ó, te drága Klementina, csak tudnám, hogy merre jársz?” bővebben
Így mondanák a rendőrségen. Kóbor halála most csak ürügy. Nem rendített meg, ahogy a többi halál se rendít meg: túl sokat láttam belőle, állatot többet, de embert is. Életben, filmen, mindenhogy. Valaha még a földön fekvő alak látványa is megviselt.
Tudom, hogy valami emelkedettet kéne ma írni, hiszen nemzeti ünnep volt, ha már tegnap nem sikerült szépeket mondanom arról a gyönyörűséges felvonulásról. Mentsen, hogy nem is állt szándékomban, aki a dicséretét akarja olvasni, keresse máshol. Ha ugyan találja.
Most már tényleg vissza kell térnem a saját dolgomhoz – ez nem az? kicsit, de valójában nem, bár igyekszem belevonni valamelyest –, mindenesetre még ma van valamennyi időm, és ezzel is edzek. Talán. Kérdés, mire? – ironizál az Olvasó. És tényleg: mire edzünk?