Független sajtótermék
Tegnap, az Ukrajna elleni orosz invázió évfordulóján épp csak megemlíteni volt időm a jeles napot, de talán jobb is így, mert mára érdekesebb elemzést találtam róla, mint amilyent én magam írhattam volna, ugyanis ennek a támadásnak a következményeit maguk az oroszok mindenképpen jobban látják. Főleg az emigráns, ellenzéki oroszok.
A mai második rész majdnem azzal foglalkozik, hogy járt-e Cecil a Török utcában, de ennél egy fokkal azért aktuálisabb: azt járom körül, hogy szereti-e Ramzan Kadirov Jevgenyij Prigozsint, és ha igen, miért nem, valamint szívből-e és igazán, avagy egyáltalán nem. Mindenesetre a háborús hírek kezdik elérni a szappanoperák szintjét, ha erről a két figuráról van szó.
Ma rövid lesz ez a második rész és amolyan összedobált: sokféle hír kerül egy helyre, ahogy ez az egész háború is elég sokszínű, végtelenül bonyolult folyamat, nem nevezhetjük sem logikusnak, sem koherensnek. Illetve nevezhetjük, csak akkor nem lesz igazunk.
Fontos hírek ma is vannak, mint mindig, csak szenzációk nincsenek. Akad ma találgatás, vita, kitelepítés, hamis vád, manipuláció és személyiségi jogokkal való visszaélés – de szenzációt most nem tudnék mondani és talán így is van ez jól. Kezdjük a találgatásokkal.
Akkor lássunk neki a hírek „aprajának”, ami nem is mindig annyira apraja, mert időnként, tekintve, hogy úgyis orosz vonatkozásúak, Nágyja, vagyis Nagyezsdája. Könnyen átsiklik az ember kulcsfontosságú információkon is két rakétatámadás között, és utólag már csodálkozhat, ha nem vette észre időben azt a pár sort, ami esetleg sorsdöntő lehet.
Jelen pillanatban – jelen pillanatban – azt mondanám, hogy a következő: Ukrajna megmarad. Amit az orosz hadsereg megszállt, nem tudja – egyelőre – visszafoglalni, de nem fogja elismerni. Az orosz hadsereg Ukrajnát nem tudja elfoglalni. Szerintem nem is akarja.
“Gaál Péter: Így, vagy úgy (a dolgok jelenlegi állása)” bővebben
Mikor háborúról írunk, elsőként el kell válasszuk a tényeket a propagandától és a pletykától, szóbeszédtől. Mindezek után el kell válasszuk az elméletet a gyakorlattól, és mindkettővel külön kell foglalkoznunk. Majd el kell választanunk véleményünket és vágyainkat a valóságtól, és csak ez utóbbival foglalkozhatunk.
“Szele Tamás: Az Anyaföld Védelmezőinek Napja és más történetek” bővebben
Régebben is sokat mondtam, most csak ismételni tudom: Keleten semmi sem egyszerű. Főleg a Távol-Keleten. Burmában pedig szinte érthetetlenné vált a helyzet: nagyon nehéz átlátni, mi zajlik az országban és ebben nem segít, hogy a legtöbb európai és amerikai ember részigazságokat tud csupán még az aktuális eseményekről is.